Sokan mondhatják, hogy zenei kurva vagyok

„Sok magyar zenész kényszerből lesz kiszolgálómuzsikus.

Ma Magyarországon alapvetően két lehetséges út áll egy zenész előtt: vagy kitart a saját hangja, egyénisége mellett és kockáztatja, hogy talán soha nem veszik észre vagy próbál a szituációknak, előadóknak megfelelve session zenészként boldogulni, kockáztatva azt, hogy esetleg nem marad ideje a saját anyagaira. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz út, működhet ez is, és működhet az is, és persze keverheted is a kettőt.

Lehet valaki végletesen eklektikus anélkül, hogy elvesztené az identitását?

Csak az veszítheti el az identitását, akinek van egyáltalán, és persze csak, ha hagyja. Rengeteg olyan zenész van, aki millió stílusban próbált helyt állni, de igazán egyéni, saját hangja végül sosem lett. Az érme másik oldala viszont az, hogy az átlagközönségnek végső soron teljesen mindegy, hogy ki dobol Paul McCartney, vagy éppen Sting zenekarában, ha az mindig baromi jól szól. Az, hogy az adott zenésznek mekkora a kreatív szabadsága a megírt dalokon belül, hogy mennyire vág profiljába a zene, persze már más kérdés. (...)

Egyesek a tehetségkutatók elterjedésével zeneipari korszakváltást vizionálnak. Mégis mi zárul le és mi veszi kezdetét?

Itt mindig is arról volt szó, hogy van, aki fennmarad a víz felszínén és van, aki elsüllyed. Az, hogy a piac átalakult, csak egyetlen generáció és néhány kommunikációs csatorna cseréjét jelentette, minden más maradt a régiben. Addig nehéz komoly változásról beszélni, amíg csak kevés rádióadó tud megújulni, trendeket követni, amíg a promóter cégek vezetői szinte kizárólag a régi nagy öregeket támogatják vagy csak az olyan fiatalokat, akik megkerülhetetlen pozíciókba ásták magukat.

Az egyetlen dolog, amire ma talán nagyobb szükség van, mint valaha, az az egyenlőség, hogy ne legyen ekkora a szakadék zenész és zenész között. A Random Trip többek között talán arról is szól, hogy odamondunk annak, hogy itthon csak a széthúzás megy, hogy mindenki csak áskálódik, és hogy ebben az országban előbb utóbb úgyis szétzuhan minden. Azzal együtt, hogy nyilván ennek a történetnek is vannak nehézségei, én hiszek abban, hogy a magyar zenészek döntő többsége érdek nélkül képes arra, hogy nyitott, befogadó legyen, és másokkal együtt valami olyasmit hozzon létre, ami példaértékű. Persze lehet, kiderül, hogy nincs igazam, azonban én legalább el tudom majd mondani, hogy megpróbáltam.”