Ráfaragna Magyarország az EU-USA szuperegyezségre

„A nyilvánosságra jutott kevés konkrét információ alapján is sejthető, hogy már most nagyon összetettek és szerteágazóak az alig 6 hónapja zajló TTIP tárgyalások eredményei. Ami azonban kezd elég egyértelműen kirajzolódni, hogy csakúgy, mint elődjei a WTO-nál (TRIMS,TRIPS, GATT stb.) ez nem egy szabadkereskedelmi egyezmény. Ha az lenne, akkor egy pár oldalas dokumentumba mindkét oldal lefektetné, hogy eltörli ugyanazokat a tarifális és nem tarifális jellegű korlátokat, amellyel a másik ország áruinak a szabad beáramlását korlátozza, és kész is lenne. Ehelyett több száz oldalas bonyolult jogi szövegek kavalkádja lesz a TTIP is, ami sok esetben még szigorít is a szabályozáson, de ha a vállalati érdekek azt kívánják, lazít azokon, még ha az ökológiai vagy szociális (de akár pusztán gazdasági) érdekekkel szembe is megy. Így ez a megállapodás is valószínűleg egy újabb példája lesz csupán annak, amit Stiglitz irányított kereskedelmi megállapodásnak hív. Ami ezekben általában közös, hogy elsősorban a nagyvállalatoknak kedvez, míg a kis- és középvállalkozások és általában a nép rosszul járnak vele.

Robert Wade az ilyen erőltetett kereskedelmi megállapodásokat a globalizáció plusz eszközeinek nevezi. Lényegét tekintve a globalizáció plusz terjesztőinek a célja egy minél szélesebb körű és integráltabb piac létrehozatala. Azonban az egységes szabályok szerint működő globális gazdasági rendszer csak a már fejlett gazdaságok érdekeit szolgálja, és lehetetlenné teszi a feltörekvő gazdaságok számára, hogy ugyanolyan gazdaságpolitikákkal, amelyeket a fejlettek is használnak, komoly versenytársakká váljanak a gazdagabb országok vezető gazdasági szereplőinek. Az ilyen egyezményeknek mindig a szegényebb országok a kárvallottjai, és ez Európában sem lesz másképp. A TTIP elfogadásával a perifériáira és félperifériára szorult nemzetek további versenyhátrányba kerülhetnek az EU magjának országain túl, az USA-val szemben is. (...)

A TTIP alapvetően változtatná meg az állam és a gazdaság viszonyát. Hisz a gazdaság egészséges működéshez elengedhetetlen intézményes keretrendszer biztosítása és esetlegesen szükséges átalakítása, amit ezután bármikor megtámadhatna egy privát intézmény kártérítést követelve magának egy nemzetközi bíróságon, amennyiben neki az nem tetszik. Ilyen zsarolásnak kitéve egy szegényebb ország – mint a miénk – a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt magasabb környezetvédelmi vagy egészségügyi követelményeket ír elő. Innentől kezdve tehát indirekt módon egy új szereplő is beleszólhatna törvényhozásba, annak ellenére, hogy nincs demokratikus felhatalmazása, nem természetes személy, nem lehet számon kérni, és nem is része az adott államnak. 

Nem ismerve a TTIP részleteit, de az eddig leírtakból kiindulva meghatározó fontosságú dokumentumról van szó. Amikor Magyarország legutóbb egy ilyen kezdeményezéshez csatlakozott (EU), akkor népszavazással döntöttek róla. Ha a TTIP elkészül, és átmegy az Európai Parlamenten, azt gondolom, hogy most is az egyetlen igazán demokratikus út az lenne, ha előtte társadalmi vitára bocsátanánk a kérdést. Nincs sok időnk, a júniusi tárgyalások kezdete óta most decemberben találkozik a két fél harmadszor, és a TPP-ről kiszivárgottak szerint az USA szeretné azt már januárra lezárni. Látva az ATCA elleni egész Európát megmozgató kampány sikerét, azt remélem, hogy ha létre is jön a megállapodás, az Európai Parlamenten nem megy át.”