Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Na jó. Megszoktuk, hogy RobertpontPuzser „kicsit” sarkosan fogalmaz, de azt is, hogy a lényeget tekintve sok mindenben fájóan igaza is tud lenni.
„Lazíts, Robi!!! Már egyre kevesebben vagytok, akik ennyire be vannak tojva a reklám »manipulációs« erejétől. 18 év felett lévén mostanra már neked is illett volna kiismerni ennek a kommunikációs formának a jellegzetességeit. Igen: a reklám túloz, liheg, csábít, udvarol, füllent. (Hazudni nagyot nem mer, mert akkor jön a bírság). Na és??? Miért veszed olyan komolyan? Tégy úgy vele, mint az egyszeri kislány, aki veszi a lapot, és amikor a fiú a diszkó után megkérdezi, hogy hazakísérheti -e, azt válaszolja, hogy - Meg hát!
Egyébként egy kicsit el is késtél! Már rég arról kellene gondolkozni, hogy mennyire jó ez az új világ. Mióta nem a reklámozók »exercíroztatják« a fogyasztókat, hanem fordítva. Nem tűnt fel, hogy már régóta a marketingesek táncolnak úgy, ahogy az internetes tömeg kórusban fütyül? Nem ez az új kihívás? Azok a »szegény fogyasztók«egyáltalán nem olyan »kiszolgáltatottak« már a reklámoknak. És vajon mi a bánatnak töltenek le százmilliónyian önként (!) egy-egy reklámfilmet a YouTube-ról? Miért várják még jobban a Superbowl reklámjait, mint a sporteseményeit? Miért fizetnek sokat azért, hogy a Reklámzabálókon nyolc órán át reklámokat bámuljanak? Miért? Hogy saját magukat »manipulálják«?
Az általad (talán jogosan) utált fogyasztói társadalom egyébként szép lassan átadja a helyét az élménytársadalomnak. Ahol nem annyira a javak, hanem az élmények megszerzése a cél! A reklám egyre inkább erről fog szólni. Tetszik - nem tetszik. És ebben a folyamatban egyre jobban kénytelenek nem céltáblának, hanem partnernek tekinteni a fogyasztót! »Bevonni a játékba.«”