Sicario 2. – A zsoldos
A demokratikus rendszerek sajátja, hogy a résztvevők többsége nem lát tovább az orránál, vagy még addig sem, és közben azt hiszi, hogy ő csinálja a politikát.
Miénk a földkerekség legboldogabb országa! Tudják miért? Mert itt él a legtöbb egy négyzetméterre jutó szakértő – aki például jelen pillanatban az energetikai kérdéseken rágódik.
„Abban az országban, ahol a legcsekélyebb, eldugott patakra képzelt házi erőmű is országos tiltakozó zöldárat vált ki, majd éppen a hegyek tetejére épített, igénytelen, több ezer köbméteres betontartályokra bólintanak rá a felelős természetvédők, valamint a kerti sügér, a havasi hízóka és a lándzsás büdösbogár élőhelyének elveszte miatt aggódó megélhetési zöldek. Ugyanis a szivattyús erőmű erről szól: néhány hegyet örökre szétcseszünk azért, hogy a gravitáció erejét a saját önzésünkre fordíthassuk. Summa summarum: nekem nincs bajom az atommal. Jelen pillanatban ugyanis az egyetlen létező „hazai” alternatíva az, hogy a sok elméleti szakember zéró munkavégzés és tekintélyes szakértői díj mellett kedvesen elvitatkozik 2036-ig, majd bután néz, amikor a feje fölött végképp leoltják a villanyt.”