Megvédeni a szabad intézményeket

A szerző láthatólag önterápiás eszközként használja a Gondolát, nem pedig - az eredeti rendeltetése szerint - gondolatok és érvek közvetítésére az olvasóközönség felé. Annyira homályos és megfoghatlatan az iromány, hogy ehhez képest a delphoi jósda kinyilatkoztatásai IKEA-összeszerelési útmutatók.

Egyetértek az írás gondolataival. Tiszta és világos beszéd. Ám reménytelen óhajt fogalmaz meg. Amióta és amíg létezik liberális eszme, amíg létezik szocialista politika, addig szükség van a kettős mércére. Nélkülözhetetlen, mert különben szembesíteni kellene a szellemiségük egész fejlődéstörténetének összefonódásával, a legembertelenebb és legvéresebb ideológiákkal, eszmékkel és történelmi előzményekkel. Kedzve a 18. századvég liberális és szocialista vezéregyéniségeinek munkásságával, egészen napjaink liberális és szocialista politikájáig. A liberalizmus és a marxi eszmevilág vetette meg a lenini és sztílini bolsevizmus számára az ágyat, az amerikai haladó értelmiség tapsikolása mellett, és azok váltak az ugyancsak ünnepelt fasizmus majd a nemzetiszocializmus kútfőjévé. Mindez oly mértékben anakrinisztikus történet, mint amennyire önellentmondásos a háború utáni "államszocialista rendszer" szellemisége, személyi összetétele és embertelen elnyomó rendszere. Folytatva és tovább éltetve a nagy elődök legborzalmasabb eszméit és gyakorlatát. Ha a mérce nem lenne kettős, akkor a mai közélet és uralkodó elit kétharmada valami büntetőintézményben töltené az élete hátralevő részét, feje tetejére kellene állítani az eddigi narratívát, ami demokratának nevezi a totális állami terrort és lefasisztázza a szabadságukért vergődő küdelmet folytató elnyomottakat.