„- A meztelen leánytestekből is botrány támadt. Nem csak a filmjeiben szerepeltetett meztelen testű fiatal lányokat a kiszolgáltatottság és megaláztatás szimbólumaként, hanem a színpadon is, és ezt még kevésbé tűrte a hazai prüdéria és szemellenzősség.
- Akkoriban a meztelen test valóban nagy újdonság volt, pláne nálunk. Es valóban botrány lett a meztelenségből. De igazán Gyula kedvelte ezeket a balhékat, ő határozottan élvezte, hogy botrányhős lehet.
- De mégiscsak maga rendezte filmre és színpadra a provokációkat, nem?
- Együtt voltunk benne, de őt határozottan vonzotta minden, ami provokál. Élvezettel gyalogolt bele mindenbe, ami konzervatív, megkövesedett forma volt. Az volt egyébként a kiindulópontunk, hogy a botrány felhívja a figyelmet valamire, amit fontosnak tartottunk. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ egyáltalán nem harmonikus és békés, mint amilyennek sokan láttatni szeretnék, tehát el kell gondolkodni azon, hogy milyen is a világ és miért olyan, amilyen. Szóval arra akartuk a botrány útján ráirányítani a figyelmet, hogy ne hidd el azt, hogy minden rendben van. Akiknek a hatalom és a pénz a kezükben van, azok tartják kézben a kommunikációt, s ennek révén azt akarják elhitetni, hogy minden rendben van. Az ő érdeküket sértik bizonyos fajta botrányok. Ez nem mai keletű tapasztalat, amióta világ a világ, azóta így van.
- Ettől kényelmetlen egy művész, vagy bárki más, aki a saját fejével gondolkodik. Látjuk ezt ma is.
- Nem olyan könnyű megvalósítani a saját fejjel gondolkodást. Ahhoz, hogy az ember a saját fejével gondolkodjon, függetlennek kell lennie, a függetlenséghez pedig anyagi háttér kell. Nem szólva arról, hogy akit nem szoktatnak rá, hogy gondolkodjon, kulturálódjon, abból kivész a kritikai készség. És a kritikátlan embert könnyen lehet befolyásolni.
- Nem is olyan régen azt mondta lapunknak, nehéz ma ábrázolnia a filmnek azt, hogy mi történik a világban.
- Ma változatlanul ezt tartom. Mert ha azt mondom, hogy minden társadalom velejárója az elnyomás, ez igaz, de ezt ma egyáltalán nem olyan egyszerű ábrázolni, mint korábban. Átrendeződtek az erővonalak. Annak idején, amikor szuronyok álltak szemben a más gondolkodású tömegekkel, az ellentét két pólusa nyilvánvaló volt. Régebben voltak filmek, amelyek társadalmilag kimondták kerek-perec, hogy milyen a világ. Ma már nagyon kevesen mondják el direktben, hogy milyen a világ. Talán a még létező vasfüggönyök mögül jönnek ilyen filmek, mert ott az ellentét az elnyomó és az elnyomott között nyilvánvaló.
- Létező vasfüggönyök?
- Az iráni filmre gondolok, vagy a török filmre. Ezekben érezni az üzenetet, hogy ilyen régiesen fogalmazzak. A szabad világban már jóval nehezebb megfogalmazni azt az üzenetet, hogy persze, szabadság van, de mégis, valami nem stimmel. És hogy mi nem stimmel, azt jóval nehezebb elmondani, mint az elnyomás keretei között.”
