De hova tűnt Kumin Ferenc?

„A birodalomnak nem vágunk vissza: néhány napja találkozhatott a közvélemény a 444.hu révén az orosz külügyminisztériumnak a múlt évet értékelő szabadság- és demokráciajelentésével, mely sajnálatos módon annyira közel esett időben a Putyin–Orbán-paktumhoz, hogy – bár a hír már egy hetes –, sem a magyar külügynek, sem a Magyarország megítélésének glancolására szakosodott ezerfejű, obskúrus tenyészetnek nem volt érkezése cáfolni vagy elítélni a dokumentumot, melyben meglehetősen súlyos megállapítások vannak ránk nézvést.

Megállapításokkal szemben lapítás, ez most az aktuális direktíva, akár a nyolcvanas évek elején: akkor is lehetett mondani már ezt-azt, de a Szovjetunió tabu volt. »Még el találják zárni Ivánék az olajcsapot…« – susogták a bennfenteskedők. A paktum megkötésének körülményeiből, megkötőinek a szólásszabadság iránt érzett zsigeri utálatából automatikusan következik a slepp „pofát súlyba” hozzáállása, a máskor gyorsreagálású, pikírt és éles nyelvű kommunikációs hadosztályok némasága. A svéd televízió filmje, Heller Ágnes, Schiff András nyilatkozatai, vagy épp a török külügy folyóiratcikke simán kihozta belőlük a maximumot, de a medve, az nem játék.

Pedig a jelentés éppen Magyarországba rúg a legnagyobbat, amikor amolyan hruscsovi »maguknál meg verik a négereket« -alapon vonja kétségbe egész Európában a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok érvényesülését. Más szóval mi vagyunk az osztályban, akiktől még az orosz gyerekeket is tiltják a szüleik.”