„Továbbá eszünkbe juthat a kottaírás világából a keresztnek mint előjegyzésnek több mint szimbolikus jelentése: megemeli azt a hangot, amely elé odakerül... Igen, a kereszt felemel, ha Fortunatus már idézett 6. századi himnuszának szemével tudunk feltekinteni rá: »Az Úr, halljátok nemzetek, kereszten trónol köztetek...« Jézus maga is jövendöl erről a szinte misztikus csodáról: »Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok.« (Jn 12, 32)
Ugyanakkor, akadnak olyanok is, akiket taszít a kereszt. Pál apostol úgy látta, hogy a kereszt egyfajta vízválasztó, ami döntés elé állítja az embert. Egyeseknek botránkozás, másoknak bolondság, ahogy az idei imahét főtémáját megadó levélbeli igeszakasz folytatásában olvashatjuk: »...miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.« (1Kor 1, 22-24)
Folytathatnánk még tovább a kereszttel kapcsolatos idézetek, és szimbólumok felidézését, de most hadd zárjam a sort egy igen egyszerű, profán képzettársítással, aminek akár ökumenikus tartalmat is adhatunk. Láthatunk a keresztben plusz-, azaz összeadási jelet is. A kereszt összekapcsolja a függőleges és vízszintes dimenziót, a vertikális és horizontális világot, az eget és a földet. Krisztus keresztje kapcsolatot teremt Isten és ember között, hiszen Jézus utolsó szavainak jelentős része imádság: »Atyám, bocsáss meg nekik...« + »Én Istenem, én Istenem...« + »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkem.« Másrészt, kapcsolatot teremt emberek között is: »Még ma velem leszel...« + »Íme, a te anyád... íme a te fiad...«
A kereszt közelében kerülhetünk igazán test+vér kapcsolatba egymással! Ez ökumenikus közösségünk erősödésének is a titka: közelebb a kereszthez, Jézus Krisztushoz, s ezáltal közelebb egymáshoz is!”