NAV-vizsgálóbizottság: sakk a kormányoldalnak

„Mostantól a Fidesz térfelén a labda. Ha megszavazzák, akkor a 12 fős, kormányzat és ellenzék közti létszámparitással felálló bizottságban feltehetően egy társelnöki posztra számíthatnak, míg a másik társelnököt feltehetően az LMP jelölné (ezen persze lenne 1-2 hetes bokszmeccs, ez az én tippem). A dilemma mindenesetre nyilvánvaló a kormányoldalon: nincs optimális döntés:

1. Ha elfogadják a javaslatot, akkor attól ugyan nem kell tartani, hogy elkaszálja őket a bizottsági döntés (egyrészt a KDNP-vel együtt a bizottság felét adnák, másrészt, ahogy említettem, addigra új parlament lesz), attól viszont igen, hogy egy kellemetlen téma állandó hírré válik a kampányidőszakban. Márpedig ennek az ügynek ennyi kell: hacsak ki nem derül feketén-fehéren, hogy kacsa az egész, elég heti 1-2, a média ingerküszöbét átvivő fejlemény, és dagad az magától. Elég nagy a súlya. Ettől persze önmagában nem biztos, hogy a Fidesznek meg kell ijednie, de a három és fél évig minimum »fel nem derített« iszonyatos alócsalás nem pont a sulykolt »jobban teljesít« érzetét kapcsolja a kormányzásukhoz - sokkal inkább egy másik, Őszödhöz kapcsolódó, többes szám első személybe tett igekötős igét (nem kicsit: nagyon).

2. Ha leszavazzák, lesöprik, azzal azt a nyilvánvaló látszatot keltik, hogy sárosak. Ettől még belefér ez a stílusukba: azt mondják, hogy nem megy, mert nyomozás van az ügyben, aztán 1-2 hónap múlva úgy dönt az ügyészség, hogy mégse nyomoz: a szokásos kétfelé választás. Itt van jelentősége az egységes ellenzéki fellépésnek: ha mind ezt mondja, akkor ez az opció kockázatosabb a Fidesznek. (Igen, tudom: simán lehet, hogy ha tényleg ez a sztori, továbbra is összejátszanak a szocialistákkal. Erre csak azt tudom mondani: meglátjuk).”