„A nyugdíjkifizetés náluk lét- és helyzetmeghatározó rituálé, rosszabbik változata a rezsicsökkentés. Vagy emlékezetes a 13. havi nyugdíj esete. A bevezetés utáni néhány hónap után kiüresedett a pluszjárandóság felett érzett öröm, jött az unalom, a rém, ami jellemző mumusa a mai nyugdíjasvilágnak. (…)
Miközben a legstabilabb választói közösséget jelentik, és számarányuk félelmetesen magas (egynegyede a választóknak!), semmit sem értenek a közgazdaságból. Nem látják, hogy amit ma elégetnek, abból csak hamu marad holnapra, von mérleget Trümmel.
Az elmúlt húsz évben pedig volt mit elégetni. Számos jóléti intézkedés kizárólag az ő javukat szolgálta, miközben folyamatos az elvonás a fiatal generációknak juttatott, oktatásra fordított közpénzekből.
Ingyen használhatják a vasutat, a tömegközlekedést, kedvezményt kapnak a kulturális intézményekben, miközben iszonyatos pénzt emészt fel a gyógyszertámogatásuk is.
»Egyik részük drogfüggő«
Trümmel könyvéből nyilvánvalóvá válik, hogy az igazi drogfüggőket a nyugdíjasok között kell keresni. Magyarországon eszméletlen magas a gyógyszerfogyasztás mértéke, dobogós helyen vagyunk Európában. Na, és ki zabálja fel a gyógyszerek nagy részét? Trümmel válaszol.”