„A nyugdíjkifizetés náluk lét- és helyzetmeghatározó rituálé, rosszabbik változata a rezsicsökkentés. Vagy emlékezetes a 13. havi nyugdíj esete. A bevezetés utáni néhány hónap után kiüresedett a pluszjárandóság felett érzett öröm, jött az unalom, a rém, ami jellemző mumusa a mai nyugdíjasvilágnak. (…)
Miközben a legstabilabb választói közösséget jelentik, és számarányuk félelmetesen magas (egynegyede a választóknak!), semmit sem értenek a közgazdaságból. Nem látják, hogy amit ma elégetnek, abból csak hamu marad holnapra, von mérleget Trümmel.