A rock örök, de túlélhető: Keith Richards 70

Vendégszerzőnk, Stumpf András írása.

*

Hirtelen jött a felkérés, csak tíz percem van, aztán rohannom kell, mégsem tudtam nemet mondani. Ugyan, írnék már valamit, hiszen Keith Richards ma hetvenéves. Annyi. Bizony. Michael Jackson meg már halott. Harminc éve senki nem gondolta volna, hogy túléli az egészségmániás popkirályt. A Rolling Stones alapító gitárosa, dalszerzője már akkor olyan fejjel állt a nyilvánosság elé, hogy nem sok nézett már ki neki. Aztán mégis. Itt van, él, idén is turnézott, jövőre is fog a Stones-szal.

Az idő őt kevésbé szorítja, mint engem.

Elég annyi, hogy ez a fickó, maga a félig kitalált, félig igaz figura, akit részben alakít, részben csak van – nemzedékek életét határozta meg.

Vagy fene tudja. Az enyémet megváltoztatta, az biztos.

The Rolling Stones – Start Me Up (Sweet Summer Sun – Hyde Park)

You Got The Silver (Keith Richards & Ron Wood; 2007)

Az első cigaretta is azért volt olyan menő, mert Keith Richardsnak érezhettem magam tőle. Ez persze baromság volt, de a lazaság, az egyéniség, a meg nem alkuvás hőse volt nekem ez az ember.

Hiteles volt mindig. A kétségtelen póz mögött (a póz nem bűn, színpadi embernél, rocksztárnál meg kifejezetten erény) ugyanis volt teljesítmény. Egyrészt a jó öreg Keith megírt egy rakás dalt, amelyből ha csak egyet rak össze valaki, már beírta magát a rocktörténetbe. Aztán: elvitte a bluest Angliába, hogy aztán elvigye Amerikába is. Vissza oda, ahonnan az származott – de ahol éppen nem volt elismert, mert feketék játszották.

A blues hatása a modern zenére – ennek jelentőségét pedig aligha kell magyarázni.

Gitárosként is alkotott. A country-ból nyúlt, de a saját dalokban használva egyedivé tett nyílt hangolás használatával saját trademark hangzást és játékmódot teremtett.

Hogy azóta, a hatvanas-hetvenes évek fordulója óta nincs fejlődés a gitározásában? Nincs. (A kis funk-kitérők Jaggernek köszönhetők.) Hogy technikailag, bizonyos sztenderdek szerint máig alulképzett?

Az. Kit érdekel?

Egyrészt jó dalokat írt azért azóta is, másrészt amikor kimegy a színpadra azzal a szétcserzett arcával, aztán mosolyra villantja műfogsorát és belecsap a Start Me Up kezdőriffjébe, nem lehet nem rá figyelni. Még akkor sem, ha Mick Jagger ugrabugrál ugyanazon a színpadon.

You Gotta Move – mondom most magamnak. Lejárt az időm.

Keith Richards ideje meg még mindig nem járt le. Szerencsére.

Boldog születésnapot neki.

*

Ma este fél 8-tól a Muzikumban születésnapi köszöntő koncert! A Keith Richards Rock And Roll Circus vezeti elő a legkeithesebb Stones- és Keith-nótákat.