Nemzedék a Marsról

„Sokszor kiátkozták a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, bár egyetlen KISZ-bulin sem fogyasztott senki kábítószert, nem voltak pocsolyarészegek, senki nem hányt, és csoportszexszel még zártkörű vetítéseken sem találkoztunk. A gombafej okozott némi durvulásos huligánozást a rendőrség kontra zenekarok között, és az Ifjúsági Parkba sokáig csak öltönyben és nyakkendőben lehetett belépni.

(...)

Igen, a mai kamaszok keményen isznak, ami jön, csak hamar be lehessen rúgni, drogoznak, mert olyankor könnyűek és lebegnek, a szexet tornagyakorlattá silányították, szinte mindegy, hol, a múzeum lépcsőjén vagy egy bulin. A buli náluk lét- és helyzetmeghatározó rituálé, rosszabbik változata az orgia. Néhány év és kiüresedik a szex, jön az unalom, a rém, ami jellemző mumusa a mai tinédzservilágnak. Fogy az Extasy, a Kata, a Gina, a cigi, a fű, és az ismeretlen dizájner drogok, jó esetben nem lesz baj. Óriási a késztetés az utánzásra, a megfelelésre, a bandához tartozás illúziójára. Az idő nem kedvez az egyéniségnek, a lányok sokszor azért szexelnek, mert már mindenki csinálja.

(...)

A telefon nem segédeszköz, hanem mankó, pótlék, kapocs, lélegeztetőgép a kamaszok világában. A számlát a szülők állják, és azt hiszik, ezzel minden letudva. Aztán jönnek a nagy találkozások a mentőknél, a kórházban, a kijózanítóban, a pszichiátrián vagy a terhesgondozáson. Az utolsó pillanatban.”