Shalom, Robikám! Minden lefújva!

Sokan vetették a szememre a Jobbikkal kapcsolatos kritikus hangvételű írásaimat. „Leszóltak fentről?” – érdeklődött az egyik gyanakvó jobbikos, akinek már elege van abból, hogy különböző, civilnek látszó fizetett ügynökeiket tartótisztjeik lépten-nyomon a haza legjobbjaira uszítják. A nála is agresszívabbak természetesen zsidóztak és magyarelleneseztek, ahogy mindig, ha olyan jelenséggel találkoznak, amit nem képesek beilleszteni az egybites világképükbe.

Akkor nem reagáltam, de miután az utóbbi napokban a Fideszen és hű adómutyis szövetségesén, az MSZP-n is ütöttem párat, úgy érzem, némi magyarázatot illik adnom arra, hogy miért fordultam a nemzetem ellen. Kezdem azzal, hogy a jobbikos imázskampányt azért kellett közönséges konzummocsoknak neveznem, és azzal vádaskodnom, hogy körülbelül annyira önazonos ez a performansz, mint a Jobbik pogány-keresztény, monarchista-plebeljus, iszlámfetisiszta cigányellenessége, mert Rozenfeld Mózestől, a Moszad kelet-európai műveleti főnökétől a következő üzenetet kaptam:

„Nézd, Robi! A Fidesz rezsicsökkentése eredménytelen, mérhető támogatottságuk nincs. A baloldali pártok együttesen sem képesek öt százalék fölé jutni. Az van, hogy ha Te most nem lépsz és kezdesz el mindenfélét hazudozni a Jobbikról, akkor simán behúzzák a következő választást. Kérlek, indíts ellenük gyűlöletkampányt félelmetesen látogatott facebook-oldaladon! Zuckerberget is bevontuk az akcióba, teljes hatalmával mellettünk áll.”

Nem lennék az, akinek sokan gondoltok, ha válaszüzenetemben nem kérdezek vissza: „És mennyi lóvét kapok mindezért? Erről zörögj, papírzacskó!” A meggyőzően sok számjegyből álló összeget szemlélve úgy döntöttem, hogy nemzetem ellen fordulok, és támadást indítottam megmaradásunk és felemelkedésünk utolsó arcvonala ellen. Így történt. De nem szégyellem. Újra megtenném.

Aztán csak írtam és írtam a lejárató szövegeket, hogy gazdáim minden sékelét megszolgáljam, de mielőtt azok hangoskönyv-formában a könyvesboltok gyermekrészlegeinek polcaira kerültek volna, megszólalt a telefonom. Aki beleszólt, maga volt Goldstein Manó, hármas szintű szabadkőműves nagymester, a Zsidó Világliga - keresztény szóhasználattal élve a titkos világkormány - külügyminisztere, aki egyben askenázi ortodox rabbi. Meglepő hírekkel szolgált.

„Shalom, Robikám! Minden lefújva! Tegnap Brüsszelben részt vettünk egy szűk körű tanácskozáson, ahova Szegedi Csanád, Vona Gábor és Morvai Kriszta is hivatalos volt. Nem maradt más választásunk, titkos paktumot kötöttünk. Nem volt könnyű meggyőzni a Világliga küldötteit a Morvairól meg a Vonáról, tudod, mennyire gyűlöljük a keresztényeket, és főleg a magyarokat, de már semmi mást nem tehettünk, és valóban nagy volt a veszély, hogy elveszítjük az országot. Na szóval, az van, hogy a Csanád meg a Gábor belépett a páholyba, körülmetéltük őket, majd a fedetlen falloszukat friss csecsemővérrel öntöztük meg, aztán keresztény szűzlányok véréből készült maceszt vacsoráztunk. A Kriszta azt kérte, hogy nyissuk meg a páholyt a nők számára, ezt megígértük, de persze nem fogjuk teljesíteni. A szövetségünk értelmében a Gábor és a Csanád kilencvenkilenc éves haszonbérletbe megkapja tőlünk Magyarországot az ott élő tízmillió fogyasztóval együtt. Először választást kell nyerni, aztán fokozatosan átalakítjuk az országot királysággá, miközben a Szent Korona belső peremére, a bársonyborítás alá héber nyelvű átkokat vésetünk. Nagyjából ezek az egyezség fontosabb pontjai. A díjazásod marad a régi, de mostantól: csak a Jobbik! Shalom, Robikám!”

Most itt tartunk. Beszéltem egy cionista haszid spanommal, ő azt mondja, hogy olyannyira működik már ez a megállapodás, hogy a Magyar Gárda egységeit izraeli kommandósok képezik ki a Negeb-sivatagban, és számos alkalommal vetettek már be közös parancsnokság alatt US Army-IDF-Magyar Gárda egységeket Afganisztánban. Ez a magyarázat egyébként arra is, hogy az utóbbi időben a gárdisták felvonulásai nagyon megritkultak.