Hát persze, hogy lopnak

Nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember az országban, akit meglepett Horváth András egykori adóellenőr leleplező nyilatkozata, mely szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnézi bizonyos multik adócsalásait, ahogy a politikai osztállyal összefonódott gazdasági maffia bűncselekményeit is. Nyilván az se döbbentett meg senkit, hogy a NAV példás gyorsasággal kivizsgálta a vádakat, és természetesen mindent rendben talált. A buli nagyságrendje talán meglepő lehet egy kicsit, hisz az az ezerhétszázmilliárd forint, amiről szó van, tizenkétszer több, mint amit az ország a felsőoktatásra fordít, de el lehetne költeni ezt egy egységes ötven százalékos nyugdíjemelésre is.

Kiégett, illúzióit vesztett, cinikus ország vagyunk. Lopnak? Hát persze, hogy lopnak. Ez a világ rendje. Talán még azt is hozzáfűzzük, hogy mi is lopnánk, ha a helyükben lennénk. Még jó hogy! - azzal elhagyja ajkunkat egy keserű kacaj, és már nyúlunk is a söröskorsóért. Arra már rá se hederítünk, hogy Horváth szerint igazán 2007-ben, még Gyurcsány uralma idején durvult el a gazemberség, a kormányváltás pedig nem hozott semmiféle változást, Orbánék helyben hagyták mindazt, amit a Nagy Előd megteremtett. A hétköznapokban folytatódik a polgárháború, mintha fény se derült volna semmire, miközben az évente csak adócsalásból ezerhétszázmilliárdot zsebre rakó politikai és gazdasági arisztokrácia a NAV tárgyalószobáiban önfeledten osztozkodik. Csak legyintünk. Megszoktuk már.

Pató Pál legendás alakjával Petőfi a kor nemességének igénytelenségére, céltalanságára, tespedtségére reflektált. ˝Ej, ráérünk arra még!˝ - ezt az attitűdöt másfél évszázad alatt se tudta ledobni magáról a nemzet, Pató Pál figurája azonban mára még megtörtebbé és önfeladóbbá vált: "Ej, szar az élet, ilyen a világ, nincs mit tenni!" Nem az ellopott milliárdok, nem ez a hazug, kiüresített médiademokrácia vagy a bedőlt jogállam a legfájdalmasabb, hanem az, hogy újra meg újra igazat kell adni a Fidesz-nyalonc Fritz Tamásnak abban, amit még a balliberális kormányzás idején talált mondani, miszerint következmények nélküli ország vagyunk.

Magyarországon a jog nem a lopástól véd meg, hanem a lopás eszközeként szolgál. Az adó nem a közjót mozdítja elő, legfeljebb a szavazók korrumpálását. Az adórendszert úgy konstruálták, hogy mindenkinek félnie kelljen, hogy mindenkinek egy picit csalnia kelljen, hogy aztán szívesség, összeköttetés meg kenőpénz kérdése legyen, hogy kinek a cége végzi felszámolás alatt, és ki tömi számolatlanul a svájci bankszámláját.

Horváth András kiállása az egyetlen út, ami egy élhető jövőbe vezet. Civil ellenállás és polgári felelősség. A politikai és gazdasági arisztokráciával szemben tanúsított kérlelhetetlen konfrontáció. Ez az ember talán őrült, talán az EU fizetett ügynöke, talán túlzások is vannak abban, amit mond, mégis az övé az egyetlen felelős magatartás. Létezik ugyanis olyan hely - még Magyarországon is - ahol következményekkel jár mindaz, amit velünk és ellenünk tesznek: a lelkünk és az igazságérzetünk.

(Megjelent a Nevem Senki című hetilapban.)