„A nyugdíjasok többsége elégedetlen a nyugdíj összegével, a nem nyugdíjasok elégedetlenek a közpénzből urizáló nyugdíjasokkal, bár itt nagy a szórás: van, ahol a nyugdíjas segíti a gyermekeit, és van, ahol a gyermek pótolja ki a nyugdíjat. A minap bementem egy bankba, mert lejárt a bankkártyám, és nem küldtek újat. Megtörtént a csere, ajánlottak egy másik kártyát, amely minden vásárlás után néhány százalék kedvezménnyel kecsegtetett. A szokásos macera után (űrlapok kitöltése, igazolványok lemásolása, a rengeteg fénymásolt papír aláírása) után egy nappal felhívott az egyébként nagyon rendes, fiatal ügyintéző, és sajnálattal közölte, hogy a kedvezmény hatvannyolc év felett már nem jár. Viszont amennyiben befizetek néhány százezer forintot letétként, megkaphatom a hitelkártyát. Köszöntem, de nem kértem. Semmi baj, értem én, hogy életkorom túl nagy kockázatot jelent a banknak, ugyanezt tapasztaltam évekkel ezelőtt, amikor egy másik bankhoz kölcsönért folyamodtam. Ez már a nagy válság idején volt, és a hölgy szemrebbenés nélkül ajánlotta azt a devizaalapújelzáloghitel-konstrukciót, amelybe majdnem bele is mentem, olyan meggyőzően érvelt a jutalékban nyilván érdekelt munkatárs. (Diszkrimináció? Ugyan már! Örüljünk, hogy élünk!)
Az egyik balliberális okostojás (sok más társával együtt) azért panaszkodik, hogy »nyugdíjra van pénz, oktatásra, egészségre nincs«, jövőre ismét emelik a nyugdíjat, »hiszen választási év lesz, a nyugdíjasok pedig a politika mindenhatói«. Mert az élősködő nyugdíjasok a választásra jogosultak negyven százalékát teszik ki, pozíciójuk megingathatatlan, »ez az állapot folyamatosan mérgezi az országot«, különben is, a 2,4 százalékos nyugdíjemelés nyolcvanmilliárd forintjába kerül szegény adófizetőknek. Ki is számítja az illető, hogy ez a hatalmas emelés (maga a dőzsölés melegágya) »fejenként körülbelül 25 000 forintjába fog kerülni a gazdasági szempontból aktív lakosságnak«. Nem üzennék én semmit ezeknek az idegen lényeknek, akiket nyilván nem anya szült, legfeljebb annyit, hogy legyen nekik könnyű a föld, lehetőleg nyugdíj előtt.”