Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Miért váltanak hát ki éppen a magyarországi tudósítások ilyen érzelmeket? Ennek nem lehet a magyar mentalitás az oka, mert az alig különbözik az osztrákétól.
„Miért váltanak hát ki éppen a magyarországi tudósítások ilyen érzelmeket? Ennek nem lehet a magyar mentalitás az oka, mert az alig különbözik az osztrákétól. Sokkal inkább az a politikai környezet az ok, amely érzelmeket korbácsol fel, és amely embereket különféle gyűlölködő levelekre sarkall. Ha egy kormány mindenféle háttérhatalmak elleni harcos szerepében tetszeleg, akkor azzal azt üzeni híveinek is, hogy ebben a harcban minden megengedett. Amúgy nem olyan rég Ausztriában is sokan azt gondolták, hogy országukat mindenféle külföldi hatalmak támadják, és a hazaárulókat jól ki kell pellengérezni. Ez volt például a helyzet a 2000-es évek elején, az EU-szankciók idején.
A bevezetőben idézett levélíró nincs egyedül a dühével. Ezt bizonyítja a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójának, Lovas Istvánnak pár hete küldött levele is, amelyben a külföldi tudósítókat egyszerűen szarháziaknak nevezte. Nem tudnám elképzelni, hogy lapom egy percig is megtűrne egy tudósítót, aki ilyen stílusban fogalmaz – még ha bor vagy pálinka hatása alatt is állt. Lovas azonban jutalom gyanánt egy hosszú, címlapos interjút kapott a Heti Választól. Ennek üzenetét a magam részéről megértettem: bennünket, külföldi újságírókat, tudósítókat nem fognak semmitől sem megvédeni. Újságíróként persze bírni kell a támadásokat. If you can’t stand the heat, get out of the kitchen. De a Lovas levelében megjelenő agresszivitás még fokozódni fog. Ha nem állítják meg ezeket a gyűlöletorgiákat, a túlhevült nacionalisták előbb-utóbb mindezt úgy fogják érteni, hogy a külföldi újságíró immáron szabad préda.”