Karácsonyi has-magyarok

„Hanem mert elnéztem ezt a hosszú sort, a megalázottság, az egzisztenciáért folytatott reménytelen, megfáradt küzdelem sorát, és valahogy nem sikerült függetlenítenem a lehangoló látványt attól a rengeteg diadalittas csatakiáltástól, amely folyamatosan arról tájékoztat, hogy több pénz maradt a magyar családok zsebében, hogy soha nem dolgoztak még ennyien Magyarország modern kori történelmében, hogy az infláció a pincében, és hogy 49 ezer forint közmunka-bérért, és pár ezer forint rezsicsökkentésért hálául az édesanyánkat is kötelességünk volna eladni.

Tartok tőle, hogy nem Bajnai katonái, nem Gyurcsány csőcseléke, és nem is az MSZP által kivezényelt kisnyugdíjasok hada duzzasztotta december 24-én akkorára ezt a sort, mint amekkorára a képek tanúsága szerint duzzadt. És valóban: nem csupán a hajléktalanok növekvő száma az aggasztó ezen a lehangoló tájképen, hanem a lecsúszó középosztály tagjainak száma. Akik nem jókedvükből, büszkén és dalolva álltak be a karácsonyi has-magyarok sorába, akiknek egy kiló szárazbab vagy egy húskonzerv jelenti immár a karácsonyt. A csillogó-villogó látszatok, az ál-megoldások, a rövidtávú politikai hasznot kergető dilettáns hozzáállás, a nagylelkűséget, emberséget, odafigyelést, törődést, és őszinte felelősséget mímelő négy éves kormányzati politika következményeinek egyik szomorú keresztmetszetét láthattuk tegnap a Blaha Lujza téren. Ahol teljesen irreleváns, hogy több százan, vagy netán pár ezren voltak. Tény, hogy rengetegen voltak.”