„A mai kicseszett borsznobmédia-univerzumban el kéne ereszteni egy olyan orgánumot, ami kizárólag a kapható borok egyetlen tulajdonságát közli, egyetlen szám formájában, legyen a neve, mondjuk, kifektetési kapacitás, bebaszástényező, sárgaföldgrádiens vagy ilyesmi. Vagy impact factor.
A számot szigorúan szabványosított organoleptikus (érzékszervi, te műveletlen ifjonc) vizsgálattal kellene megállapítani. Min. ötfős (de mindig páratlan számú) bírálóbizottság, min. két nő, egyenletes koreloszlás 20 és 80 között, a tagok a vizsgálat előtt 4 órával ehetnek utoljára, borbeviteli sebesség 10 ml/min, vizsgálat közben 10 percenként 15 g cereália fogyasztandó.
Mérendő, hogy az egyes bírálók hányadik percben emelik meg hangerejüket, kezdenek vigyorogni, egymást ölelgetni, verni, ill. nemi ajánlatokkal abuzálni, koordinációzavar-tüneteket produkálni, hányni, elaludni, elájulni.
A mért időket empirikusan megállapított faktorokkal kellene súlyozni, majd a jól ismert, de nekem most nem jut eszembe, stat. módszerrel egyetlen számmá nyomorítani (plusz korrigált szórásnégyzet, konfidenciaintervallum meg az összes ilyen karácsonyfadísz). Persze normalizálni 0 és 1 közé, vagy inkább 100-as skálán, az parasztosabb.
És akkor azt ráírni az üvegre, és akkor bemennék a kisközértbe, hogy csókolom, Rózsika, azt a múltkori 99-est kérném, ihatatlan ugyan, de mire erre rájövök, nekem már jó. Hát, mert most rossz.”