Szabad kőművesnek állni?

„A kérdésre válaszolva: csak külön írva. :-) 

Most ért véget a munka. Olvasgatom az elmúlt napok kommentjeit. Köszönöm a sok gratulációt, bátorítást és konstruktív kritikát. Az irigykedést, kekeckedést, gyűlölködést is, mert az motivál igazán még jobb, még több munkára. Hogy mindenki értse, mit miért teszek, az is, aki nem akarja, este csinálok egy kiskátét a leggyakrabban felmerülő kérdésekből. 

A mai - építőipari segédmunkás - napot már nagyon vártam, hiszen édesapám kőműves, apósom vízvezetékszerelő szakmában dolgozott. Sokat tudok ezáltal ennek az ágazatnak a nehézségeiről, az egészséget próbára tevő megterhelésről, a balesetveszélyről, a ki nem fizetett bérekről, a lánctartozásról, a befulladt vállalkozásokról, a politikai kiszolgáltatottságról stb., de kíváncsi voltam arra, én hogyan állok majd helyt. Őszintén megvallva, fizikailag jól bírtam, bár ez volt az eddigi legkeményebb nap. Szakmailag elégedetlen vagyok viszont, sokat kellene még tanulnom. 

A kolléga, akivel egész nap együtt dolgoztam, egy gyermekkori barátom és focista társam édesapja. Nem tudott róla, hogy én érkezem, meglepetés volt. Kiderült, hogy a fia, akivel együtt rúgtuk az Energia SC ifi csapatában a bőrt, szobafestő lett, és ma Németországban él. Ott talált megélhetést. Na, ez a baj. Ezen kell majd változtatni. Egy olyan országot akarunk, ahonnan nem menekül a magyar fiatal!”