Kádár miatt van ilyen jobboldalunk

„A könyvben azt írja, hogy a rendszerváltás utáni politikai tévelygések nagy részét bal- és jobboldalon egyaránt a Kádár-rendszer alapozta meg.

A Kádár-rendszer tolta egymásra a különböző jobboldali társaságokat, létrehozva egy perverz politikai szövetséget. Azok, akiket népieknek nevezünk, a hatalom első számú társutas szövetségeseivé váltak, kiemelt szerepet kaptak. Másrészt az ő műveik váltak az egyetlen olyan hanggá, amit különállása miatt a keresztény középosztály is felvállalhatott. Bizonyos szempontból az a legnagyobb tragédiája a magyar jobboldalnak, hogy a népiek mozgalmára rátelepedett sok minden más.

A népiek 1945 előtt a Horthy-rendszert katasztrófának tartották, amit radikálisan meg kívántak változtatni. A Kádár-rendszerben a hatalommal való összefonódás megtörténik, és ebben természetesen a tabusított antiszemitizmus fontos kötőerő. Jelenleg azt látjuk, hogy a népi mozgalom örökösei Wass Albert- és Horthy-szobroknál jelennek meg, és egy teljes katyvaszt adnak elő a saját világképükből. A jobboldalnál minden össze van keveredve, oda tartozik a mai Magyarországon a keresztény egyházaktól a rovásírás iskolai bevezetéséig minden.

A baloldalon hogyan jelentkezik a Kádár-rendszer torzító hatása?

Az urbánus csoportok hátterét nem rombolták úgy szét, mint a jobboldalét. Az urbánusok sérülései szerintem leginkább ott érhetők tetten, hogy sokan 1990 után is a Kádár-rendszer hazug kliséit használják. Mindkét oldal torzulásaiban nagy szerepe van a szocializmusnak. A magyar lakosság egy része abban él, hogy sértettnek érzi magát, olyannak, akit korábban tönkretettek, még akkor is, ha az ő személyes életében ennek nincs nyoma. Pedig az a generáció, amelyik tele van sérelemmel, lassan lelép a történelem színpadáról. Nekünk nincs a hátunk mögött se Recsk, se Auschwitz, így azért valamivel könnyebb erről társalognunk.

De ahogy távolodunk a rendszerváltástól, az emlékezetpolitika jelentősége csak erősödik.

Igen, mert a legnagyobb kulturális sokkot nem is a pártállam jelentette, hanem a pártállam összeomlása. Erre a sokkra ma szinte csak jobboldali válasz van, mely szerint a kapitalizmus rossz dolog. A privatizáció vadhajtásaira a jobboldal válasza alapvetően államszocialista válasz, ami megint azt mutatja, hogy nagyon össze vannak kavarodva a dolgok.

Miközben a jobboldalon az antikommunista emlékezetpolitika az uralkodó, a Kádár-rendszerhez való viszonyulás elég ellentmondásos.

Ezt leginkább az állami kutatóintézeteknél láthatjuk: van egy Rendszerváltó Kutatóintézetünk, aminek a vezetője az a Bíró Zoltán, aki maga is az MSZMP egyik kádere volt a Művelődési Minisztériumban, és ez láthatólag nem okoz semmilyen kognitív disszonanciát ebben a kérdésben.”