„A NAV volt adóellenőre egyébként a magyar népesség szerény 30 %-ához tartozik. A Transparency International (TI) ugyanis a 2012-ben és 2013-ban végzett felmérésében kimutatta, hogy Magyarországon az emberek 70%-a nem jelentené a hatóságoknak, ha korrupciót észlelne, ami nemzetközi összehasonlításban is megdöbbentően rossz arány. Az okok közül nem is tudom, melyik ijesztőbb: a közömbösség, vagy a félelem. A baj az, hogy mindkettő tapasztalatokon alapul.
Pedig volt is, van is nekünk nagyon hangzatos törvényünk a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről. A gond csak az, hogy ez a törvény írott malaszt marad, mert valójában a közérdekű bejelentőt nem tudja (vagy tán nem is akarja?) megvédeni.
A most októberben elfogadott új törvény olyannyira meggyőző, hogy a TI, a már említett jogvédő szervezet arra kérte a köztársasági elnököt: ne írja alá az új törvényt. Szerintük ugyanis az új jogszabály »nem segíti a korrupció felszámolását, és nem védi kellően azt, aki korrupciót észlel és bejelent«.
Mi is valójában a »közérdekű« bejelentés? Az a bejelentés, amelyik olyan körülményre hívja fel az illetékes hatóság figyelmét, amelynek orvoslása, vagy megszüntetése a közösség, vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A törvény kimondja, hogy a közérdekű bejelentőt nem érheti hátrány a közérdekű bejelentés megtétele miatt. Kivéve akkor, ha nyilvánvalóvá vált, hogy rosszhiszeműen közölt valótlan információkat és ezáltal felmerül bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja, illetve, ha valószínűsíthető, hogy másnak jogellenesen kárt, vagy más jogsérelmet okozott.
Nekem már itt kezdődnek a gondjaim. Mikor lesz »nyilvánvaló« a bejelentő rosszhiszeműsége? Kinek a számára lesz nyilvánvaló? Ki dönthet arról, hogy fennáll bűncselekmény, vagy szabálysértés gyanúja? Csak nem az a szerv, amelyikhez a közérdekű bejelentést eljuttatták?”