Egyszerű, jó helyre kell húzni az ikszet

Mielőtt fegyvert kellene ragadnunk, mártíriumot vállalni, emigrálni vagy az égiekhez imádkozni, még ott van az esély, egy aprócska mozdulat.

Szörnyszülött hívószavak, agyunkba döngölő jelzős szerkezetek, megbélyegző szókapcsolatok jöttek a világra.
„Kifejezéseinket kisajátítja a politika. A nyelv a kommunikáció helyett a monologizálás eszköze lett, állítja írásában Wilhelm Droste. Merthogy – s ezt már mi tesszük hozzá – Magyarországon mostanában szinte minden közszereplő kizárólag monologizál a közélet, a politika giccses, poros vagy fantáziátlanul szürke hátterű színpadán. A reményeket és illúziókat keltő békés rendszerváltás első éveiben még szörnyülködtünk a politikusok éles, fésületlen megszólalásain, tévévitákban is nyers, szokatlan kifejezésmódján.
A kilencvenes évek elején még (vagy már) a vitakultúrát kértük számon és sirattuk nekikeseredve. Most már nemcsak kultúra, de érdemi vita sincs. A politikai megszólalások favorizált, naponta művelt műfaja a személytelen közlemény lett. A párbeszédet máshol jellemző szenvedély gyűlöletté silányult. Szörnyszülött hívószavak, agyunkba döngölő jelzős szerkezetek, megbélyegző szókapcsolatok (bukott baloldal, maffiakormány) jöttek a világra.
Ezeknek a sokszor hamis, nem titkoltan bántó, kikezdő szándékú üzeneteknek a szókészlete, nyelvhasználata az, amit manapság a közélet iránt érdeklődve olvasunk és hallunk. Párbeszéd helyett otromba, kategorikus minősítések. Igazi létformája a monológ, ami jobbára eszement közleményekben ölt testet.”