2013 – a szuperlatívuszok éve?

Szemtelenül és magabiztosan jelentjük be: 2013 számunkra fantasztikus év volt, még ha egy-két keserű pirulát most is le kellett nyelnünk – mint minden évben.

A szüret a borász-lét egyik legszebb pillanata. Minden év őszén eljön az a pillanat, amikor előttünk áll az egész éves munkánk gyümölcse, méghozzá szó szerint. A leszüretelt érett bogyókban benne van a válasz mindarra, amivel az év során foglalkoztunk. A szőlő ezen túl tükrözi az évjárat meteorológiai sajátosságait is – az idei pedig különösen makacs és dacos év volt ilyen téren.

Kétségkívül szokatlan volt, hogy még áprilisban is hó takarta a Wachau dűlőit, ám két száraz év után jót tett a növényeknek és a talajnak a csapadék-utánpótlás. A legnagyobb gondot a Duna kora nyári áradása okozta – júniusban 10,9 méternél tetőzött a folyó vízállása és csak akkor kezdett lejjebb menni a vízszint, amikor már fel voltunk készülve a legrosszabbra. A nyár ezt követő részében sorra döntötte a melegrekordokat a 40 fokos hőség, ám mindezekből az eseményekből a szőlő szerencsére semmi rosszat nem érzett meg. Rossz hír azonban, hogy a virágzás időszaka alatti hőség miatt a zöldveltelini fajtánknál sajnos nem éppen jelentéktelen veszteséget kellett elkönyvelnünk.

Ez különösen nagy kár, ugyanis extrém magas minőségűnek értékeljük a leszüretelt alapanyagot. A meleg nyárnak köszönhetően szépen, egyenletesen, de nem túlzott mértékben nőtt a bogyók cukortartalma, a hűvös, ám többnyire száraz ősznek köszönhetően pedig megmaradtak az élénk savak. A talaj tápanyagtartalma is magas volt idén, így a szerkezetre és textúrára sem lehet panaszunk. Hogy mindez a borokban mennyire fog érződni, azt egyelőre csak sejteni lehet, az eddigiek alapján azonban annyi biztos, hogy nagy borokat ígér a 2013-as évjárat.