Háború van-e?

2013. november 14. 08:41

Számos kérdésben szót tudnánk érteni azokkal, akikre ma mint legyőzendő ellenfelekre tekintünk. De vajon vannak-e olyan kérdések, amelyekben kimerültek az egyetértés lehetőségei?

2013. november 14. 08:41
Heti Válasz Online

„A legtöbb úgynevezett értelmiségi megszólaló – a Sólyom Lászlótól Puzsér Róbertig terjedő, meglehetősen széles skálán – mintha kötelességének érezné, hogy szóvá tegye a hazánkat sújtó megosztottságot és a »háborús logika« szerint egymással szemben szerveződő táborokat ostorozza.

Lehet abban valami: számos kérdésben szót tudnánk érteni azokkal, akikre ma mint legyőzendő ellenfelekre tekintünk. De vajon vannak-e olyan kérdések, amelyekben kimerültek az egyetértés lehetőségei? Amelyekben a tények és körülmények ismeretében immár nyilvánvaló: ellenérdekelt fél áll velünk szemben, aki végső soron elpusztításunkra, életfeltételeink felszámolására törekszik?

Ha így van, akkor értelemszerűen a »háborús logika« a legalkalmasabb arra, hogy a kialakult helyzetet leírjuk. Ebben az esetben akkor követünk el életveszélyes tévedést, ha pusztán vitapartnerként tekintünk azokra, akik valójában könyörtelen ellenségeink. Az alábbiakban öt olyan területet sorolunk fel, ahol - úgy tűnik - indokolt a háborús helyzetként értelmeznünk a kialakult helyzetet. (...)

A címben feltett kérdésre válaszolva tehát: igen, háború van, és ezért számos esetben nagyon is alkalmas a helyzet leírására a »háborús logika« szóhasználata. 

Ezt a megállapítást illő árnyalnunk, már csak azért is, mert a fentiekben meglehetősen gyakran és lendületesen használtuk az »ellenség« szót. Ez nem jelenti azt, hogy borotvaéles vonallal kettéválaszthatnánk a világot, mellyel végérvényesen kijelölhetjük, hogy ki az ellenség és ki a barát. (Ha megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, még akár az is kiderülhet, hogy minket magunkat is kettévághat ez a vonal...) De ha nincs is jogunk kimondani valakiről, hogy jó vagy rossz ember, azt gyakran meg tudjuk állapítani, hogy jó vagy rossz ügyet szolgál-e éppen. A frontok kialakultak, és elég egyértelműen meghatározható, hogy honnan fenyegetnek támadások. Jól tesszük, ha felismerjük a veszély súlyát, és felkészülünk a védekezésre. Ezen múlik, hogy világunk, a mi kedves nekünk, milyen lesz tíz, húsz, ötven, száz év múlva.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ouroboros
2013. november 14. 10:23
Mekkora zagyvaság, és nem fut ki sehová. Egyik pont az ő ötszögéből sem választóvonal. Senki nem propagálja az eladósodást, és a család is mindenkinek egyformán fontos. Az olyanok, mint a szerző, egy alternatív valóságban élnek.
Mr Fabulous
2013. november 14. 10:12
Jézusom, bazmeg! Jó hosszan, bőségesen kifejtve a sületlenség!
odysseus
2013. november 14. 09:47
Igen, az egészet kell elolvasni, és érdemes is. Mindazonáltal a háborús logika oka az, hogy úgymond hitkérdésként kezeljük ezeket, és így is adunk rá választ. A nagy találmány az a saját szóval "többszörös célkövetés" lenne, amely a mindkétoldali szempontok súlyozásával egymásba konvertálhatóvá, úgymond racionálisan összevethetővé tenné ezekre a fontos stratégiai kérdésekre adott válaszokat. Ennek van magyar neve is, úgy hívják, párbeszéd. A szerző ezt próbálja indirekte bemutatni, és igaza is van, hogy ezzel kisérletezik. Szellemi magánéletemben rendkívül ügyetlenül, de én is próbálom, hiába rohadt nehéz. Vagy ez a nehézség, vagy az említett háború, amely szerintem végső soron Európa vége. És a mi végünk.
kamasuka
2013. november 14. 09:14
Ló...t, mama!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!