Egy meg nem írt poszt a Szabadság téri templomban történt szoboravatásról

„(Szóval arra gondoltam, hogy erről kellene írni, erről a szoboravatásról. Nem Horthy-ról, róla megírják majd a történészek, mondjuk száz év múlva, amikor nem lesz minden átitatódva érzelmekkel, indulatokkal. Nem róla, nem vagyok kompetens. Nem is ő itt a főszereplő, dehogy.

De nem hiszem, hogy megírom. Kell ez nekem? Ebbe az egészbe belekeveredni, van nekem jobb dolgom is. Igen, tudom, református templom, református lelkész, miért ott, miért így, miért egy gyülekezet, egy Istennek szentelt hely és közösség? Jönnek a kérdések hozzám is, barátokhoz, kollégákhoz, fókuszban vagyunk, a Reposzt is azért született, hogy reagáljunk. De mégsem hiszem, hogy megírom.

Most írjak arról, mennyire elkeserítő nézni, ahogy egymással üvöltöznek emberek, a háttérben pedig zúg egy harang, egy istentisztelet után?

Hogy mennyire felháborítónak tartom, hogy a számomra legszentebb dolog, Isten és ember találkozásának meghatározott kerete egy politikai párt hivatalos szólamainak bemutatóterme? Van értelme? Mit érnék el vele?

Írjak arról, hogy hihetetlen, de van egy ember az egyházunkban, aki azt csinálhat, amit akar? Szemben a zsinattal, egyházi törvényekkel?

Minek írjam le, mennyire elegem van már, hogy arra kell áldoznom időt és energiát, hogy próbálom elmagyarázni: nem, nem ez folyik a templomainkban, nem csinál így minden lelkész. Mert jönnek ám a kérdések, sokfelől, amikor ömlik a médiából, hogy ifj. Hegedűs Lóránt ezt vagy azt művelte, így vagy úgy szólt.

Leírnám azt is, mennyire nagy teher, mennyire ellenünk dolgozik. Mármint nem politikai értelemben, az nem érdekel, hanem lelkipásztori kontextusban. Kínosan figyelek arra - és ebben sem vagyok egyedül -, hogy az istentisztelet, a gyülekezeti közösség ne legyen átpolitizálva, nehogy valaki azért ne hallja meg az igét. Figyelek, hogy magam véleménye is csak akkor kerüljön elő, ha a palást lekerült, ha tudom, nem szítok indulatokat. Hogy miért? Mert azt a feladatot kaptam, hogy mindenkinek hirdessem Krisztus evangéliumát, balosnak és jobbosnak, libsinek és szittyának, magyarnak, jásznak, kunnak, székelynek és zsidónak, romának, románnak, bárkinek, aki odajön. És erre jön egy hangos performansz én meg jópár kilométerrel távolabb is söpörhetem a törmelékeket. Vajon a Szabadság térre ezek után mindenki oda mer menni? Szívesen látják?”