„Ilyenkor kell észnél lenni” – Orbán Viktor szerint a legsötétebb órában vagyunk
„Ezt a két hónapot kell okos, higgadt politikával túlélni” – húzta alá a kormányfő.
Orbán és Balog tézisei az emberiség legsötétebb és legborzalmasabb korszakainak politikai programját jelentik.
„Orbán és Balog tézisei az emberiség legsötétebb és legborzalmasabb korszakainak politikai programját jelentik. Balog miniszter ezzel a felsőbbrendűségről szóló szövegével saját illegitim alaptörvényüket is megsértette, noha annak egésze erről afelsőbbrendűségról szól. Ha Balog lelkész tudni akarja, akkor tudja meg, hogy emögött nem »Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak Atyja« áll, hanem a Sátán, az embergyilkos, a hazugság atyja, akit ők szolgálnak, és aki pusztulásba dönti általuk Magyarországot, s ha nem vigyáz Európa, akkor Európát is.
Balog és Orbán teológiai fogalmakból indul ki, de államelméletnél lyukad ki. Ez a politikai katolicizmus lényege. A kettőt összemossa annak az őskatolikus eretnekségnek az alapján, miszerint az állam akkor szolgálja a közjót, ha az egyház tanítását kényszeríti a polgáraira. Isten az egyház által uralkodik a földöbn, ezért az államnak az egyház ideológiáját kell szolgálnia. Azt mondja Balog miniszter: »A diakóniai, a kulturális és a közéleti munka, továbbá az oktatás fontos feladatai a keresztény közösségeknek, amiket rajtuk kívül ugyan mások is el tudnak végezni, egy dolgot azonban csak mi tudunk: a keresztény tudatot a nevelői, oktatói, szeretetszolgálati munkában éppúgy, mint a törvényhozásban. A keresztények életének középpontjában ugyanis ott van a mérce, amihez képest vizsgálják meg, hogy valami jó-e vagy rossz.«
Balog diakóniai munkának nevezi a törvényhozást. Miközben még a saját saláta alaptörvényükben is benne hagyták a vakok megtévesztésére, hogy az egyház és az állam elválasztva működik. A csalafintaság ott van, hogy ők az egyház és az állam szervezeti elválasztásáról beszélnek, miközben a katolikus egyház kidolgozta az állam és az egyház összeolvadásának magasabb szintű formáját, amikor nem az állam és az egyház szervezetei fonódnak össze, hanem az államhatalom birtokosainak személyében valósul meg az összefonódás.”