„Az az igazság, hogy nem tudom értelmes érvekkel megcáfolni ezt az axiómát: a parlament valóban távol van a disznóólaktól. És legalább annyira távol vagyunk mi is, fecsegéstől megcsömörlött emberek attól az elszabadult kormányzástól, amelynek saját kétharmados felhatalmazására mai napig hivatkozva, már nem érdeke, hogy áthidalja a távolságot. Velünk, akiknek nem dobban meg a szívünk a rezsi, vagy a sertéshús hallatán. Pedig vannak itt sokan, akik nem látják ama fantasztikus évek ígéretét sem a távolban, hiába pattog a kandallóban a rezsicsökkentés. Félek, hogy semmi más nincs amiben Magyarország ma jobban teljesít, mint ez az állandó, agymosó locsogás. Félek, hogy lassan azt fogjuk mondani, visszatekintve a múltra, hogy fantasztikus évek álltak mögöttünk valaha.
Egyébként meg egy olyan ország, ahol nem csak asszonyt lehet következmények nélkül verni, de vadabbnál vadabb mutyik hátán szemrebbenés nélkül, a nyilvánosság csendes félrenézése mellett lehet szórni a közpénzt, és mindez csak az elkövetők népszerűségét növeli, ott tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a parlament és a disznóól között mekkora a távolság.”