„Alázzuk itt a saját kis hazánkat ezekkel a szarokkal. (Mintha nem lenne neki elég baja.) A jó magyar paradicsom, a jó magyar kenyér (a múltkor épp az agrárminiszter dörmögött egy jóízűt arról a jó magyar kenyérről; hát hol, miniszter úr?, hol???, tessen már megmutatni!!!, hát a pékek nem tanulnak rendes kenyeret sütni az iskolákban, úgy mennek nyugdíjba, hogy nem tudják, mi az a kovász, de rendes lisztet sem láttak életükben, csak adalék anyagot kevertek adalék anyaggal) a jó magyar szar. Minden jó, mert magyar. Meg a magyar üzletlánc, ahol ezer kísérletből egyszer sem sikerült ehető minőségű zöldséget vagy gyümölcsöt vennem. Most szeptemberben, egy ilyen észak afrikai nyár után, amikor még a kapanyél is 23-as mustfokkal érett be, tudtam savanyú szőlőt venni náluk.
A Balaton is így lett újra világszenzáció. Hogy a régi jó fabódés halsütő, aki még ma is az 1983-ban kéz alól beszerzett öt liter napraforgóolajban süti a mirelit hekket, most Facebook-csoportokban és fogalmatlan blogokban lesz gasztroszenzáció, igazi magyar íz. (A magyar kulináridentitás alapja a Túró Rudi: tejipari hulladék plusz csokoládéutánzat édesipari hulladék. A No. 1. magyar brand!)
Hát újra, és még mindig verjük át magunkat, magyar szart a magyar palánkon, újabb és újabb menetekre fizetünk be ezen a szédítő öncsalásringlispílen. Nem egy nagy szórakozás, de legalább olcsó. Hogy mi lesz a vége? A holland meccset látták?”