Semmisség

„2011-ben a fideszes Balsai István egyéni képviselői indítványa alapján az Országgyűlés elfogadta az úgynevezett semmisségi törvényt. A törvény semmisnek nyilvánította azokat a bírósági ítéleteket, amelyek a »tüntetők« bűnösségét a 2006. szeptember 18. és október 24. között elkövetett hivatalos személy elleni erőszakban, garázdaságban, vagy rongálásban mondták ki úgy, hogy a tényállást kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapozták. (...)

Ne feledjük: ma már az Ab tagja a fideszes képviselőből alkotmánybíróvá avanzsált Balsai István, aki ugyan a konkrét döntésben nem vett részt, de informális hatása a testületen belül aligha vitatható. Részt vett viszont a határozat meghozatalában az a Szívós Mária, aki korábban a Fővárosi Törvényszéken bíróként maga is helybenhagyott számos ilyen — utóbb megsemmisített — ítéletet. Hiába, a hollét határozza meg a tudatot! A 13 főből álló teljes ülés tagjai közül mindössze hárman adtak hangot ellenvéleményüknek.

Az AB elfogadhatatlan indokolással söpörte le az asztalról mindazt az érvet, amelyet az indítványozó bírák részletesen kifejtettek és megindokoltak. Az AB határozata olyan korábbi semmisségi törvényekre hivatkozik, amelyek diktatórikus körülmények között – az 1956 utáni megtorlások során, illetve az 1945 és 1963 között — született ítéleteket semmisítettek meg. Akkor, amikor a bíróságok csak részben voltak függetlenek, és a tisztességes eljáráshoz való jog követelménye sem érvényesült.

Az a párhuzam tehát, amire az AB hivatkozott, nem létezik. Ha mégis, akkor az AB azt mondta ki, hogy most sem élünk jogállamban.”