„Véleményünk szerint, amennyiben a komolyan vehető antimonarchikus érveket megfontoljuk, nem találunk egyetlen olyat sem közöttük, amely elegendő meggyőző erővel bírna ahhoz, hogy elvessünk egy olyan ősi, és sokszor bizonyított államformát, mint amilyen a monarchia Különösen egy olyanért nem, amelynek elégtelen volta a szemünk láttára bizonyosodik be nap nap után. Mi természetesen nem tagadjuk a köztársasági államforma létjogosultságát, azonban azt nem látjuk be, hogy miért ez lenne az egyetlen »nem anakronisztikus« lehetőség. Különösen olyan országokban problémás ez, amelyeknek egyáltalán nincsen republikánus múltja, és amelyek alapításuktól fogva királyságok voltak – mint amilyen például hazánk is.
A mai monarchistáknak szerintünk elsősorban egy mítosz ellen kellene küzdeniük. A fegyvereink – a szükséges emocionális és tradicionalista elköteleződésünk mellet – a higgadt, világos és logikus érvelésük a monarchia mellett, illetve a köztársaságpártiság szemmel látható csődjének bemutatása. Habár szkeptikus konzervatívként egyáltalán nem hiszünk a »felvilágosítás« csodaszerű erejében, azt azért fenntartjuk magunkat, hogy érveléssel, legalábbis a népességnek azt a részét, amely még hajlandó megfontolni az érveket, gondolkodásra tudjuk késztetni. A többi már valószínűleg nem az emberi tényezőn múlik.”