Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Több, mint naivitás lenne azt feltételezni, hogy a most tétlen hatóságok, pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, érdemben foglalkozni fognak a korrupció ilyen kényes megnyilvánulásaival.
„
A jelenlegi kormány nem osztja elődjének elképzeléseit, nem hoz létre korrupció elleni új csúcsszervet. Ehelyett a meglévő hatóságokat, vagyis a rendőrséget, az adóhatóságot, az ügyészséget, a számvevőszéket, stb. kötelezi a közérdekű bejelentések kivizsgálására. Ezzel azért nem értünk egyet, mert a meglévő intézményrendszer és a jelenleg alkalmazott eljárások számos korrupciós jelenséget hagynak szabadon virágozni. Például évtizedek óta következmények nélküli az egészségügyben a hálapénz rendszere, és a pártok kampánykorrupciója is csak a sajtót és egyes civil szervezeteket foglalkoztat, a nyomozó hatóságokat azonban nem. Több, mint naivitás lenne azt feltételezni, hogy a most tétlen hatóságok, pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, érdemben foglalkozni fognak a korrupció ilyen kényes megnyilvánulásaival.
Egyedül azt tartjuk előrelépésnek, hogy a törvény értelmében az ombudsman vizsgálódhat azoknál a hatóságoknál, amelyek vonakodnak eljárni a közérdekű bejelentések ügyében. Mivel azonban az ombudsmani megállapítások nem kötelezik a mulasztó hatóságokat, áttörés ettől a megoldástól sem remélhető.
Az új törvény a korrupciót, visszaélést bejelentő polgárok hatékony védelméről sem gondoskodik. Aki fellép a korrupció ellen, veszélynek teszi ki magát és a környezetét, elveszítheti az állását, ha vállalkozó, eleshet a megrendelésektől, súlyosabb esetekben a testi épségét, életét is kockáztatja. Az új törvény nem vesz tudomást ezekről a veszélyekről. Védelemben csak a közérdekű bejelentő részesülne, vagyis családtagjai és más hozzátartozói például nem.”