Az egész ország egy nagy Devecser

„Devecseren azonban a randalírozók megtalálták a cigányok házait. Ezért a rendőrségtől másfajta mentőkötelet kaptak. Eszerint csak az az uszítás, ami »nem átgondolt, indulatból, ösztönből fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánuláshoz vezethet«. A derék cigányüldözők pedig feltehetőleg nagyon is átgondolták szavaikat és tetteiket. Tehát nemcsak nácik között szabad nácinak lenned (lásd a Betyársereg ügyét), hanem akkor is szabad nácinak lenned, ha ezt átgondoltan és nem csak úgy zsigerből teszed.

Jó, mi? De ne tessék háborogni, pláne csak úgy indulatból, ösztönből, mert az tilos. Hiszen ez a rendszer lényege. Ha nem ösztönösen, hanem nagyon is tudatosan, nem indulatból, hanem átgondolt politikai terv alapján uszítják egymásnak az embereket, akkor az rendben van. A kormány is éppen ezt teszi. Tudatosan gerjeszt konfliktusokat, szít gyűlöletet különböző csoportok között, mert életeleme a társadalmi háborúk közege. Csak ilyen légkörben tudja a baloldalt megsemmisítendő hazaárulónak, Európát a magyarok esküdt ellenségének feltüntetni. Ha nincs háború, akkor minek volna vezénylő tábornok?

Ha nincs ellenség, akkor még végül maguk között kellene a rossz kormányzás felelőseit megtalálni. Ezért kell a hajléktalanok ellen uszítani a még fedél alatt élőket, a szociális segélyre szorulók ellen a még keresőket, a nők ellen a férfiakat, a szinglik ellen a családosokat, a bankok és a külföldiek ellen pedig mindenkit. Nem bűn ez, hiszen nem indulatból, hanem tudatos érdekből fakad. Nem is várhatjuk, hogy a bíróság ítélje el. Itt csak a civil választók szolgáltathatnak majd igazságot. Ha rájönnek, miről szól a mese. Hogy az egész ország egy nagy Devecser.”