Úgysem hagyjuk

„Nem szeretem a magyarkodást, székelykedést, nem ezzel kellene most foglalkozni, hanem például munkahelyeket kellene teremteni. Minek nekünk autonómia, amikor így is milyen szegények vagyunk?

Találkozhattunk ilyen és ezek­hez hasonló megkeseredett, kiábrándult, közömbös, hamis vagy éppen lekicsinylő, gúnyos kijelentéssel a székelyek nagy menetelését megelőző napokban, és hány ilyen álságos kifogást lehetne még felhozni azt alátámasztandó, miért ne vegyünk részt minden idők legnagyobbnak ígérkező autonómiatüntetésén.

De mielőtt felhorgadnánk, és azonnal elfordulnánk, elgondolkodhatnánk: vajon megtettünk-e mindent, hogy ezeket a némelyek számára igaznak tetsző érveket cáfoljuk? (...) Ha mindezt nem próbáljuk meg, akkor nem tettünk eleget, a sikerhez szükség van a már belefáradtakra, a még kétkedőkre is. Hogy az úgysem után ne az következzék: nem megyünk semmire, hanem együtt mondjuk: úgysem hagyjuk Székelyföldet, jövőnket.”