„Tökéletesen felesleges egy olyan országban választási jogról beszélni, ahol sokszor a legalapvetőbb szakmai és pénzügyi feltételek sem adottak ahhoz, hogy emberhez méltó közegben tudjuk ápolásra szoruló embertársainkat. Előbbi kapcsán elegendő, anyagilag és szellemileg megbecsült és emberséges orvosi és ápolói gárdára, utóbbi kapcsán pedig a nyomasztó, méltatlan, embertelen infrastruktúrára gondolunk. Tehát ugye, a hiányzó milliárdokra, és a még súlyosabb, hiányzó akaratra.
Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel adósok vagyunk feléjük, de most sikerült egy olyan kérdést előrángatni, amire valójában semmi szükségük sincs.
Az ENSZ tekintetes bizottságánál úgy gondolják, hogy nem lehet kizárni valakit csak azért a választásokból, mert valaki értelmi fogyatékos, ezért aztán most nyugodtan lehet bírósághoz fordulni, nagy eséllyel meg is lehet nyerni. De vajon jobb lesz ettől – néhány ügyvéden kívül – bárkinek is?”