„Tudom, kombináció, így lehet tévedés is, de óhatatlanul bukkan föl a gondolat, ez a parlamenti kirohanás nem rögtönzés volt, hanem tudatosan kiötlött harci módszer. Macsóság, a férfiúi büszkeség túltengése mindig is jelen volt a Fidesz eszköztárában. Botrányos volt Illés modortalansága, és mint ilyen megérdemelte a fölháborodást. Mert alkalmat adott arra, hogy napokra háttérbe szorítsa a nem csupán honi, nemzetközi méretekben is jogos fölzúdulást a fölött, hogy a törvényhozás elnöke kilátásba helyezte, ha jövő tavasszal győznének, az egyik uniós tagállamban kulisszává degradálhatják a parlament szerepkörét. Néhány nappal Kövér kitárulkozása után Illés Zoltán mutatványa alkalmas lehetett arra, hogy az legyen a botránykő, a jó érzésű és jó érzékű demokraták ezen szörnyűködjenek, ostorozzák a »tahóságot«. Túlméretezett tévé műsorok készüljenek róla, szószátyárkodó módon ostorozzák, ismételjék a többször elhangzott jelzőket, holott az egyetlen minősítés, hogy íme, a hatalmi gőg eltorzítja a jellemet is, kifejezett minden szükségeset.