Bulvár és figyelemelterelés

„Tudom, kombináció, így lehet tévedés is, de óhatatlanul bukkan föl a gondolat, ez a parlamenti kirohanás nem rögtönzés volt, hanem tudatosan kiötlött harci módszer. Macsóság, a férfiúi büszkeség túltengése mindig is jelen volt a Fidesz eszköztárában. Botrányos volt Illés modortalansága, és mint ilyen megérdemelte a fölháborodást. Mert alkalmat adott arra, hogy napokra háttérbe szorítsa a nem csupán honi, nemzetközi méretekben is jogos fölzúdulást a fölött, hogy a törvényhozás elnöke kilátásba helyezte, ha jövő tavasszal győznének, az egyik uniós tagállamban kulisszává degradálhatják a parlament szerepkörét. Néhány nappal Kövér kitárulkozása után Illés Zoltán mutatványa alkalmas lehetett arra, hogy az legyen a botránykő, a jó érzésű és jó érzékű demokraták ezen szörnyűködjenek, ostorozzák a »tahóságot«. Túlméretezett tévé műsorok készüljenek róla, szószátyárkodó módon ostorozzák, ismételjék a többször elhangzott jelzőket, holott az egyetlen minősítés, hogy íme, a hatalmi gőg eltorzítja a jellemet is, kifejezett minden szükségeset.

Ezzel szemben Kövér beismerése, ha csupán néhány napra is, mellőzött lett. Sőt, alkalmat adott ellentámadásra is, a bővérű parlamenti elnök megtetézte tudatosan botrányosnak szánt jelzőit, aki szerinte félremagyarázta korábbi szavait, az vagy »hülye volt, vagy rosszindulatú«. Ismét alkalom, hogy továbbra se a lényegről, a demokrácia háttérbe szorításának a szándékáról legyen szó, hanem durvaságok szalonképtelenségén lovagoljanak. Ügyesen, kellően időzítve. Azt megelőzve, hogy a kövéri tirádák még ne érjék el elég gyorsan a nemzetközi nyilvánosságot, egyelőre honi berkekben dúljanak a következményei, a Franfurter Allgemeinét, a Le Monde-ot, a Le Figarót, a Die Weltet, a Die Pressét és a többieket, időben elcsúszva érjék el a hullámai.”