Zuschlag, a szabad ember

„Zuschlagot azért érte utol a bűnüldözés, mert társaival együtt bizonyítottan fiktív pályázatokkal, vagyis csalással hetvenkétmillió forintot szereztek meg az általuk kifejezetten a közpénzcsapolás céljára alapított szervezetek és alapítványok segítségével. A pénzt aztán saját kedvük szerinti célokra fordították, az elszámolásokat pedig hamis számlákkal intézték el. A jogerős ítélet hat év börtönbüntetésre enyhítette a korábbi nyolc és fél éves szabadságvesztést. A kár nagy részét Zuschlag – egyébként a mai napig ismeretlen forrásból származó pénzből – megtérítette, és az is bizonyítást nyert, hogy a bűnszervezet tagjainak személyes anyagi hasznuk nem származott belőle. Vagyis az MSZP népszerűsítésére használták a pénzt oly módon, hogy baloldali ifjaknak szervezett bulik finanszírozására fordították. Magyarán pártcélokra költötték a bűnös módon szerzett pénzt.

A fiatalember példásan megbűnhődött a csalásért. Ugyanakkor volt némi igazság abban, amit 2011. január végén, a jogerős ítélet kihirdetése előtt az utolsó szó jogával élve elmondott: az elmúlt húsz év minden bűnét, hibáját nem lehet rajta számon kérni. Márpedig ha felidézzük a hasonló, pártcélokat szolgáló, közpénzlenyúlós botrányos ügyeket, akkor el kell ismerni: ilyen szigorú, letöltendő szabadságvesztéssel járó ítéletet egyetlen hasonló bűnügyben sem hoztak a magyar bíróságok. A hivatásos pártpénztárnokok például, hiába repkedtek a levegőben milliárdos nagyságrendű gyanús ügyek, valahogy nem akadtak bele egyszer sem igazán a bűnüldözés hálójába.”