„Nos, akármi is a balkéz középső ujját felmutatók konkrét politikai ösztöne, a helyzet az, hogy a népnek meg tele van a töke. Így! A válság előtti évtizedek pezsgése, pontosabban a versenyszerű előre rohanás, az erőforrások hitelbe habzsolása, a kizsákmányolás felpörgetése valamelyest elfedte a kapitalizmus eddig ismert formájának haláltusáját, s ami a szörnyű, hogy a harmadik utas baloldaliak is ludasak voltak ebben. Ezért oly nehéz ma balról érvényesülni, hiszen az emberek gyakran kevés különbséget látnak bal- és jobboldal között, főleg tán Németországban, ahol Merkel gátlástalanul lopkodja a baloldal verbális eszközeit. Nem véletlen tehát, hogy a klasszikus, a kapitalizmust is »barátian« kezelni képes szociáldemokrácia mellett egyre nagyobb erőre kapnak a marxista mozgalmak, amelyek legitimációja viszont megkérdőjelezhetetlen a másik oldalon ordaskodó szélsőjobb sajnálatos létéhez képest.
Magyarországon hasonló a helyzet, habár idehaza minden színnek picit másabb az árnyalata, mint Németországban. Merkel egy balra is kacsingató konzervatív középutas, Orbán viszont egy szélsőbalos retorikát nyomó szélsőjobbos populista. A német szocdemektől középre nézve alig található számottevő és hasonszőrű erő, hiszen a liberálisaik jobbra húznak, zöldjeik pedig sötétzöldek. Van viszont erős német balpárt! Az MSZP ugyanakkor, tehát most fedezi fel a nálunk észlelhető befolyású ballib és zöldbal hazai egyesülését (N.b.: helyesen azonnal szövetséget is kötöttünk vele!), viszont előttünk áll még a tőlünk balra lévő tömegek korrekt észlelése. Úgy is mondhatni, hogy Magyarországon az MSZP-től balra is van élet, sőt, nem kicsi!