Csengettek a demokráciának?

„Összességében belátható, hogy az apolitikussággá torzult politikai semlegesség végső soron egy autoriter iskolai kultúra fennmaradásához járul hozzá. Amikor a miniszter az iskola politikamentessége mellett érvel, ezt a hatásmechanizmust erősíti fel. Ráadásul ez a hatás különösen súlyossá válik amiatt, hogy a miniszteri kérés egy olyan pillanatban hangzik el, amikor hamarosan a rendszerváltás óta nem látott, centralizált felügyeleti intézményrendszer kezdi meg munkáját, direkt ellenőrzéssel váltva fel az iskolák eddig is létező indirekt politikai kontrollját.

Mindezek hatására az iskolák azon igyekezte, hogy politikailag semlegesnek mutassák magukat, feltehetően minden korábbinál nagyobb lesz, aminek következtében az iskolák apolitikussága is fokozódik és végső soron légkörük is egyre kevésbé demokratikussá válik. Ehhez a hosszútávon a demokratikus kultúra kialakulását elszabotáló tendenciához képest eltörpülni látszik az aggály, hogy indirekt módon a miniszter kijelentésével a kormány melletti kiállásra szólítja fel az iskolákat, vagyis ha úgy tetszik kampányol, ha úgy tetszik fenyeget. Egy olyan pillanatban ugyanis, amikor radikálisan átalakítják a közoktatást, arról beszélni, hogy az esetleges aggályoknak a pedagógusok ne adjanak hangot, épp ezt, vagyis egy pártpolitikai állásfoglalást fejez ki. Ennél rosszabb hangulatban aligha kezdődött tanév a rendszerváltás óta.”