Megnéztem Kálmán Olga interjúját Csányival

Most néztem meg Kálmán Olga interjúját Csányi Sándorral. Bevallom, hogy ennyi szeretetet, ennyi jóságot és ennyi bölcsességet még ettől a kedves mackótól sem vártam. Méghogy polip! Mekkora dráma, micsoda megpróbáltatás és igazságtalanság érte ezt az áldott jóságos embert! Ha nem bujkált volna ott a szeme sarkában meg szája szegletében az a bölcs és optimista derű, amely a megingathatatlan lelki béke félreérthetetlen jele, egy szemhunyást se tudtam volna aludni mára virradóra, ahogy Sándor lázas kisgyereke se tudott, mert a gyógyulását megzavarták azok a devizahitelek ellen őrjöngő állatok. Leginkább mégis az nyugtatott meg, amikor Csányi felsorolta, hogy mennyi úriember van a kormányban: Pintér, Fazekas és Varga, a kormányfőről nem is beszélve.

Kálmán Olga előtt pedig le a kalappal! Olyan kérlelhetetlen keménységgel vonta kérdőre a bankárfejedelmet, mintha legalábbis az MSZP pénztárnoka volna. Ő a mi lelkiismeretünk és előretolt helyőrségünk, egy bátor nő, aki ezeket a nagy hatalmú férfiakat estéről estére szembesíti azzal, hogy bár már nem létezik Nap-Kelte, a szelleme ma is jelen van, őrködik, vigyáz, s ha kell, egyszemélyes össztüzet zúdít az elkanászodott közszereplők nyakába.