Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
A nemzetiszocialisták és a Rákosi nevével fémjelzett kommunisták propagandaszólamai között nincsen ordító különbség. Interjú.
„Arról is ír, hogy Szálasi felajánlkozott Péter Gáboron keresztül a kommunistáknak, hogy valósítsák meg az ország »szocialista szellemű átépítését«. Ez a történet biztosan nem köztudott a Szálasi-hívők körében.
Valóban: ezt az általa vezetett börtönnaplóból tudjuk. Nem is ő volt az egyedüli, aki ajánlatot tett: a korábbi kaszáskeresztes vezér Böszörmény Zoltán tanulságos levelét is teljes terjedelmében közlöm a mostani kötetben, aki Szálasihoz hasonlóan felkínálta szolgálatait, mondván, ugyanolyan üldözöttje volt a Horthy-korszaknak, mint a kommunisták. A legmegdöbbentőbb ezekben a történetekben szerintem az, hogy a nemzetiszocialisták és a Rákosi nevével fémjelzett kommunisták propagandaszólamai között nincsen ordító különbség. Érdekes megfigyelni, hogy (főleg taktikai okokból) Rákosiék hasonlóan nacionalista húrokat pengettek, ahogyan korábban Szálasiék. Egyfajta nacionalista kommunizmust látunk, mely képmutató volt ugyan, de létezett. És nem utolsó sorban teljesen átjárhatónak tűnt a korábbi nemzetiszocializmus felől.
Az átjárhatóságra oda-vissza látunk példát: ahogy ön is leírta, az ideológiailag képzett baloldaliak könnyen találtak utat a nemzetiszocialistákhoz, elég csak Péntek Istvánt vagy Málnási Ödönt említeni.
Így van. De Szálasira visszatérve: ő maga is olvasott Marxot, erre biztos forrásunk van. Hitt az osztályharc elméletében is, és úgy vélte, a hungarizmus megoldja ezt a problémát. A kommunizmus nemzetköziségét természetesen nem vallotta; kizárólag a faji alapon meghatározott nemzet alapegységében hitt, és ez együtt járt a zsidóság megkülönböztetésével. Szálasi állama meglátásom szerint a Kádár-korszakban megvalósult magyarországi államszocializmushoz hasonlítható leginkább: alapvetően pártállam, de lehetővé teszik a kis egzisztenciák működését. A szélsőjobb esetében persze zsidók nélkül. Amiben különbség van még: a valláshoz való viszony. A magyar nemzetiszocialisták jelentős szerepet szántak a kereszténységnek például az erkölcsi nevelésben, de szigorú állami ellenőrzés alatt tartották volna a papokat.”