„Arról is ír, hogy Szálasi felajánlkozott Péter Gáboron keresztül a kommunistáknak, hogy valósítsák meg az ország »szocialista szellemű átépítését«. Ez a történet biztosan nem köztudott a Szálasi-hívők körében.
Valóban: ezt az általa vezetett börtönnaplóból tudjuk. Nem is ő volt az egyedüli, aki ajánlatot tett: a korábbi kaszáskeresztes vezér Böszörmény Zoltán tanulságos levelét is teljes terjedelmében közlöm a mostani kötetben, aki Szálasihoz hasonlóan felkínálta szolgálatait, mondván, ugyanolyan üldözöttje volt a Horthy-korszaknak, mint a kommunisták. A legmegdöbbentőbb ezekben a történetekben szerintem az, hogy a nemzetiszocialisták és a Rákosi nevével fémjelzett kommunisták propagandaszólamai között nincsen ordító különbség. Érdekes megfigyelni, hogy (főleg taktikai okokból) Rákosiék hasonlóan nacionalista húrokat pengettek, ahogyan korábban Szálasiék. Egyfajta nacionalista kommunizmust látunk, mely képmutató volt ugyan, de létezett. És nem utolsó sorban teljesen átjárhatónak tűnt a korábbi nemzetiszocializmus felől.