„Balázs Péter, elsősorban az operettvalóságra építő színháza (Szolnokon évente legfeljebb egy-két »komolyabb« darabot visznek színre) nem tesz mást, csak szórakoztat. Elringat, semmiféle gondolkodásra nem késztet, nevetéssel nevettet, sírással elszomorít, de a ruhatárban ez a minimális hatás is köddé válik már. Sem a színház nem megy előre, sem a világ, sem a néző. A színház számtalan feladata, lehetősége, szépsége helyett csupán a kikapcsolódás lehetőségét adja meg.
Balázs Péter színháza roppant népszerű, sokan látogatják - emlegetik sokan, de azt nem teszik hozzá, hogy a kereskedelmi tévék napi szappanoperáit több millióan követik lelkesen. Ez vajon azt jelenti, hogy a Barátok köztnek vagy a Jóban rosszbannak létjogosultsága lenne beköltözni a Vígszínházba?
Ízlésekről vagy jót, vagy semmit, mondja Csehov félművelt szereplője - mégis, a rossz ízlés könnyen megítélhető. Például, ha az ember megnézi a köztelevízión évről évre Szolnokról, Balázs Péter színházából közvetített szilveszteri gálaműsort (lásd feljebb). Amelyben a Sej, haj, beszéljent és több tucatnyi operettslágert énekelnek rettenetesen affektálva. Amelyben színesen villogó napszemüveget viselő férfiak dalolnak. Amelyben egyszer csak megjelenik a színpadon két, artikulálatlanul visítva egymást kergető bohóc. Amelyben (14 perc 30 másodpercnél) feltűnik Balázs Péter egy operett-lépcső tetején, ripacskodva énekel, majd megfogdossa a kolleganője melleit és fenekét. Amelyben huszárok lengetik a kardjukat, miközben a magyar vitézekről énekelnek egy lepedőnyi magyar zászló alatt.
Minden elméleti fejtegetést félre lehet tenni: a rossz ízlés az, ami a legbiztosabban tönkretehet egy kulturális intézményt. Akár a főváros legnagyobb és egyik legnagyobb múltra tekintő színházát is.”