„Tétel 1.: »Ma forradalom történt a szavazófülkékben.«
Tétel 2.: »A kétharmados győzelmet nem interpretáltuk forradalomként.«
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a két axióma nincs maradéktalanul összhangban egymással. Ha valaki így látja, az az ő baja. Sosem fogja belülről érezni a rendszert, amely felszabadította az egyént az értelem elnyomása alól. Az ember szabadnak hiszi magát, de téved. Öntudatlanul is engedelmeskedik a logika zsarnokságának, megfosztva magát attól a szabadságtól, hogy mindig azt mondja, ami csak eszébe jut. (...)
»A forradalom dubiózus kifejezés, csínján kell vele bánni« – szögezte le a személy, aki ennek a korlátlan szabadságnak a végtelen tereit megnyitotta a beavatottak előtt. »A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.« Ez a szöveg viszont a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában szerepel, melyben maga a kétharmad interpretálta kötelező erővel a dubiózus kétharmados győzelmet.
Aki ellentmondást vél felfedezni, észre sem veszi, hogy a gyarmatosító logika elavult fogalmait használja görcsösen. A tudat felszabadításának útja azzal a lépéssel kezdődik, hogy az ellentmondás fogalmát épp úgy meghaladjuk, mint Hoffman Rózsa a marxizmust. Akik még nem lázadtak fel az értelem uralma ellen, azt állítják, hogy A és ~A közül egyszerre csak az egyik lehet igaz. Ma szerda van / ma nem szerda van. Forradalom volt / nem volt forradalom. Vagy-vagy. Nem képesek felemelkedni a szabadság birodalmába, ahol ellentmondás és gátlás nélkül képviselhető egyszerre mindegyik.”