Sokan félreértik azt ügyszeretetünket

„Ma is előfordul, hogy a népzenét összemossák a nacionalizmussal, vagy magyarkodásnak tekintik.

Sokan félreértik azt a fajta ügyszeretetet, amit mi képviselünk. Vannak olyan előadók, akik átlépnek bizonyos határokat, de úgy hiszem, mi egészséges nemzeti öntudattal bírunk. A hagyománytiszteletnek nálunk sosem volt olyan vonulata, ami túlzásokba esett volna. Tisztelettel és alázattal fogadjuk a régi öregek igazi tudását, a falusi nép dalait. Számunkra a szív, a lélek és a pillanatok szépségének letükrözése a lényeg.

Mára ugyanakkor megváltozott a világ politikai-társadalmi felépítése, és már nincs olyan nagy jelentősége egy-egy nemzeti kultúrértéknek, mint anno. A globalizáció és az amerikanizálódás miatt háttérbe szorultak a nemzeti sajátosságok. Épp ezért éled most újjá a népzene, mert a Coca-Cola–mámorban az emberek igenis kíváncsiak rá, kik is ők valójában. Nekem is van számítógépem, nekem is van mobiltelefonom, és én is iszom kólát, de közben azt is nagyon fontosnak tartom, hogy ne feledkezzünk el a saját kultúránkról.

Both Miklós azt mondja, a magyar népzene gyakorlatilag már nem létezik. A fejlődése véget ért, mert az azt létrehozó, a globalizáció hatásaitól mentes társadalmi réteg eltűnt. Fellelhető még valahol a forrás?

Ahogy egyre kevésbé ünnepeljük a húsvétot, és a karácsony sem olyan, mint régen volt, úgy abból a falusi kultúrából és forrásból is egyre kevesebb van, ahonnan a népzene származik. Mégsem érzem, hogy végképp meghalt volna, mert a népzene olyan, mintha benne lenne a génjeinkben is.

Látom a közönség arcán, hogy jólesik nekik hallgatni, még akkor is, ha korábban nem találkoztak vele. A népzene világ életében a társadalmi, gazdasági, történelmi átalakulásokkal együtt változott. Mindig igazodott az akkori kornak megfelelő szórakozási formákhoz.”