Egy olyan lapról van szó, ahová 21 éven keresztül minden áldott nap, a szabadságom idején is, minimum heti két publicisztikát írtam.
„Csak azért, mert fáj. Egy olyan lapról van szó, ahová 21 éven keresztül minden áldott nap, a szabadságom idején is, minimum heti két publicisztikát írtam. A Népszabadság szétkúrása Tóth Levente mb. főszerk. készséges közreműködésével megállíthatatlanul folytatódik. Immár nincsenek főszerk.-helyettesek, egyik eltávozott, a másik lefokozódott. Megspóroltak évi pár milliót. Fogalmam sincs, ki csinálja a lapot. Hajdanán ez úgy volt, hogy – más példa is van – Tamás Ervin főszerk.h. mellett ott ült Friss Robi lapszerkesztő, és csinálták a lapot.
Ma minden lapszámot egy Tóth csinál (nem Ákos)? Vagy hogy? Ki a jóisten dönt ilyen átszervezésekről? Egy Mihók nevű Ringier-egyén, akinek annyi köze van az újságíráshoz mint nekem a szeplőtelen fogantatáshoz? És az MSZP, amely egy Kránitz nevű úr révén társtulajdonos, mit tesz? Ministrál? Besegít abba, hogy Magyarország legnagyobb példányszámú napilapja a zúzdába kerüljön, avagy arra bankol (nem ok nélkül), hogy még mindig marad elég jó ember, aki teleírja a lapot, és legfeljebb szemöldökráncolással nyugtázza, hogy jé, már ez sincs, az sincs, és a végén majd Agatha Christie-vel mondja: »..and there were none«. Senki se maradt. (Vö. Tíz kicsi néger vagy indián, mindegy.)“