Rétvári persze nem olyan hülye, de ezzel a diszkurzív stratégiával utal arra is (finoman, leplezve), hogy a több százezer magyarországi állampolgár, aki az utóbbi időben nyugaton keresett munkát, megélhetést, jövőt magának, meg az a pár százezer, aki ezt tervezi – nem számít. Csak az számít, aki marad, és aki dug, gyereket csinál. Ez érvényes a határon túlra is, de ez a hurráoptimista hazugság azért oly szemfényvesztő épp a Vajdaságban, mert mióta a magyar útlevéllel bárhová távozhatnak munka reményében a magyarok (és a szabályokat kijátszó szerbek stb.), azóta látványossá vált az elköltözés. Nem csak magányos, húszas éveikben járó fiatalok, de komplett családok távoznak, és már nem Magyarországra, hanem a messzi távolba, redőny lehúzva, virágok és macskák a nagymamánál, ház eladó, de nincs kinek.”