„Egyáltalán nem érdekel Ján Richter szexuális élete, potenciálja, vagy az, hogy pénzért veszi-e az örömet. Számomra ez olyan magánéleti kérdés, amelynek nincs relevanciája azzal kapcsolatban, hogy a miniszter jól végzi-e a munkáját. Ha egy miniszter történetesen jól lát el egy olyan feladatot, amelynek megoldására egy országban viszonylag kevesen lennének képesek, akkor felőlem azt tesz a magánéletében, ami jólesik, a törvényes kereteken belül.
A közvélemény azonban nem így működik. A politikusok magánélete mintegy alkalmasságuk fokmérőjeként jelenik meg. Ennek bizonyos esetekben van értelme – mondjuk rendszeres alkoholizálás gyanúja esetén –, máskor sokkal kevésbé. Vagy ott van a hűtlenségről gyakran hangoztatott sztereotípia: »ha a feleségét át tudja verni, akkor a szavazóit is«. Bár ez kétségtelen, valójában aligha van olyan, egyébként a partneréhez hűséges politikus, aki ne tudná átverni a szavazóit. Az alkudozás, a féligazságok, az informális kapcsolatok a posztkommunista Közép-Európában a működési mód részét képezik, nem a kivételt. Nyilván jogom van nem szavazni bárkire, aki nem teljesíti ilyen-olyan morális elvárásaimat, de azért nem árt, ha inkább arra koncentrálok, hogy elvégezte-e a munkáját.”