„A valutaalap úgy kapta vissza a pénzét, hogy annak zömét nem a polgárok fizették. Sikerült fenntartani a társadalmi békét. Nem jutottunk egyetlen IMF kormányozta állam sorsára sem, ahol a nemzetközi válságkezelés általában a pokol elszabadulásához vezetett. Hazánk azon ritka helyek közé tartozik a világban, ahol az IMF akár azzal is dicsekedhetne, hogy sikeres pályát futott be a gyámsága alá tartozó ország. Ezzel büszkélkedhetne, ha bármiféle köze volna ehhez. De nincs. Sőt, mi mondhatjuk azt, hogy az IMF ellenére értünk el komoly eredményeket, és dobtuk le vállunkról az évi több ezer milliárd forintos terhet. Abban vagyunk egyedülállók, hogy az előrelépést hitelezőink és jelentős tőkecsoportok ellenállásával szemben is sikerült véghezvinnünk.
Kevés ilyen büszkeségre okot adó eredményt tudtunk felmutatni történelmünk során. Érdemes ezt felidézni, mert sokan kezelik úgy a hitel tegnapi visszafizetését, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, és nem fenyegette volna az országot e tartozás miatt is egy ideig az összeomlás kockázata. A bajt, úgy látszik, gyorsan elfeledjük, de legalább a szépre emlékezzünk, a kölcsön visszaadása legalábbis e körbe tartozik. Hamarosan költözik az IMF irodája is Budapestről. Olyan szeretettel volna méltó búcsúztatni a munkatársait, mint amilyennel a bő két évtizede kivonuló orosz csapatok után integetett az ország.”