„Ludassy Mária a 168 Órában kommentálta a Molnár Tamás Kutató Központ felállításának elmúlt hetekben megszületett kormányhatározatát. Állításaira a következőket kívánom válaszolni.
1. Molnár Tamás az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évektől egyre jelentékenyebb intellektuális esszé mestere volt. Szoros kapcsolatban állt a korszak vezető alakjaival, sokakkal barátságot ápolt, s munkáit – amelyek száma 1500 fölött van – figyelem és elismerés fogadta. Molnár nyilván nem volt egy Chateaubriand vagy egy Toynbee; elsődlegesen éles látású esszéista volt. A magyar anyanyelvű, 1945 után amerikaivá lett alkotók között az ismertek és befolyásosak közé tartozott. Munkásságát ebben az összefüggésben kell látnunk, s ekként a tárgyszerű értékelés nem tagadhatja Molnár sajátos érdemeit.
2. 1992 után, amikor első könyve megjelent magyarul, Molnár rendkívül népszerű lett idehaza. Ezt kitüntetései, díjai bizonyítják, egyebek mellett a Széchenyi-díj is, amelyet Ludassy Mária is birtokol. Molnár az ELTE vendégprofesszoraként tanított egy évtizeden át; az MTA egyik fontos bizottságának tagja volt; ismert alakja egyes hazai értelmiségi köröknek, amelyeknek az értékét nem érdemes tagadni. Molnár neve összeforrt a külföldre kényszerült magyar értelmiségi alakjával, akit idehaza 1990 előtt szóra sem méltattak. Bármiképpen vélekedjünk is Molnár Tamás munkásságáról, neve mára szimbólummá vált. Ezért érthető, hogy a kormány erről a személyről nevez el intézetet. Párhuzamként említem, hogy Jan Patočka, az antikommunista ellenállás neves gondolkodója nevével a Cseh Tudományos Akadémia már az 1990-es években intézetet állított fel, amely a mai napig sikeresen működik.