Kéretik tisztességesen gyilkolni

„Évekkel ezelőtt jónak tartottam volna bármiféle Szíria-elleni beavatkozást. Aszadért most sem fájna a szívem, de az elmúlt tíz év tapasztalatai után sokkal kevésbé bízom a sikerben. Elég, ha azt mondom: Irak? A világnak nem hiányzik Szaddám Huszein. De azért Irakot sikertörténetnek se nevezném. Túl sok ember halt bele a demokrácia és jólét exportjába. Az sem túl szívderítő, ami Egyiptomban történt, ahogy az USA (és egyébként az EU is) félrenézett, amikor a hadsereg puccsal távolította el a szabadon választott elnököt. Nem hiszem persze, hogy Murszi a demokrácia bajnoka lett volna. De nem sok esélyt adtak sem neki, sem a halomra lőtt híveinek.

Mindez nem azt jelenti, hogy jó lenne, ha Bassár el-Aszad megúszná gaztetteit. De gyomorforgató, hogy azért bombáznák, mert ideggázzal gyilkolt meg sok embert. Ahelyett, hogy egyesével lőtte volna őket agyon. Ha nincs átfogó stratégia, reális és megvalósítható cél, akkor a büntetés-szerű akciók, a korlátozott csapások nem segítik a szíriai lakosságot. Márpedig, ha elfelejtettük volna, ebben a történetben ők lennének a szenvedő fél.”