A zsarnoki beszéd ‒ Az EKINT válasza a Fidesz szóvivőjének

1. A Fidesz szóvivője az alkotmányos jogállam eszméjéhez ragaszkodó civil szervezetekről méltatlan tartalommal és alantas, eddig jószerivel ismeretlen hangon nyilatkozott.

Hoppál Péter mondanivalója egyetlen mondatban foglalható össze: A nemzetközi pénzügyi körök „dollármilliókat dugdosnak olyan álcivil szervezetek zsebébe, amelyek hajlandóak a hazai és nemzetközi közvélemény előtt lejáratni a kormányt és a kormány tevékenységét”.

Mi vagyunk ezek szerint a kibérelt álcivilek, a nemzetközi pénzügyi körök pedig a tudjukkik.

Nézzük a tényeket: A szóvivő a Heti Válasz nyilvános forrásokon alapuló – az Eötvös Károly Intézet vonatkozásában némileg pontatlan – tényfeltáró írására hivatkozva állapítja meg, hogy a cikkben emlegetett tízegynéhány, többségükben jogvédelemmel foglalkozó civil szervezet együttesen évi félmilliárd forint támogatást kapott a Nyílt Társadalom Alapítványtól (Open Society Foundations).

Ezeket a támogatásokat a jogvédő szervezetek a hazai és az európai jogszabályoknak megfelelően pályázatokon nyerték el most is, akárcsak az előző kormányok idején, miközben a pályázatok elbírálói számos pályázatunkat utasították el. Az Eötvös Károly Intézet soha nem kapott és nem is fogadott volna el olyan támogatást, amelyért a támogató politikai feltételeket szab. Jogi szolgáltatási tevékenységet, rendszerint a piaci áraknál olcsóbban, folytattunk, de függetlenségünket védelmezve jogvédő működésre, intézményfenntartásra sem a mostani, sem az előző kormányoktól nem kértünk és soha nem is fogadtunk el költségvetési forrást. Az állampolgári szolidaritás, a szabadság, a megalázottak ügyének képviseletét a mindenkori kormánypolitikákkal szemben nem ma kezdtük el. Ezt a honlapunkon elérhető dokumentumok több ezer oldalnyi bőséggel bizonyítják. Az is kétségbevonhatatlan tény, hogy a Fidesz ellenzékben számos alkalommal hivatkozott egyetértőleg, saját politikai kritikájának alátámasztására, az előző kormányok jogkorlátozó gyakorlatát bíráló megnyilvánulásainkra. Nagy butaságra vallana egyébként, ha akadna, aki elhinné azt, hogy a nemzetközi bírálatokat nem a kormánytöbbségnek az alkotmányosságot leromboló, az alkotmánybíráskodást például tetszhalott állapotba taszító politikája váltotta ki, hanem a hazai jogászok, jogvédők kritikái.

A jelenlegi és a korábbi kormányok bírálata során, ez is könnyen ellenőrizhető, azonos mércét alkalmaztunk. Próbája pedig ennek igen egyszerű: vajon bíráltuk-e olyasmiért a mostani kormányt, amit az előző kormányok idején pedig szó nélkül hagytunk?

Az elmúlt három év során az alkotmányos jogok és szabadságok, az alkotmányos intézmények, a demokratikus jogrend – azaz a jogállam – tervszerű pusztítását kellett megélnünk. Ezt a folyamatot mind a hazai, mind pedig a nemzetközi közvélemény előtt a jogállami alkotmányosság, az egyetemes alkotmányos elvek alapján elemeztük. E nyilvános munka pozitív visszajelzéseket szép számmal, szakmai bírálatot viszont egyáltalán nem kapott. A hatalom részéről a válasz eddig a hallgatás volt.

A mostani szóvivői filippika tarthatatlanságára, az arányok érzékeltetésére pedig azt az adatot említjük, hogy a jelenlegi kormány egyetlen szervezettel, a Századvég közpolitikai kutatóhellyel rövid idő alatt elvégzendő munkára tavaly 3,1 milliárd forintos keretszerződést kötött, amelyből a Századvég egymilliárdot a szerződéskötés utáni három hónapban fel is használt. A közpénzből, azaz adóforintokból elvégzett (szerintünk elvégezhetetlen) több milliárdos kutatás és közpolitikai elemzés felhasználásáról viszont sem a Századvég, sem megrendelői nem hajlandóak az adófizetők közössége előtt elszámolni, a tanulmányok megismerhetőségéért indított perekben pedig a megrendelő megtagadta az elkészült(?) tanulmányok megismerhetőségét. Az Eötvös Károly Intézet megfelelő tőkeellátottsága esetén évente az egyébként összehasonlítható profilú Századvég forrásainak 1,5%-ából(!) gazdálkodik – ideértve a könyvkiadást és a konferencia-szervezést is –, de erre az évre, sajnos, még ennyivel sem rendelkezünk, ez pedig működésünket veszélyezteti. És ma nem is a Századvég az egyetlen sok százmilliós közpénzt felhasználó közpolitikai intézet Magyarországon.

2. A szóvivő beszédének rombolását csak erőtlensége, nyelvi komikuma enyhíti. Mondataiban a szellem hanyatlása a stílus romlottságával ölelkezik.

Álljunk itt meg egy polgári szóra! Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a szóvivő nyelvhasználatát. Az egyébként megszokhatatlanra, a náci beszédre, a politikai trágárság megnyilvánulásaira szinte már fel sem kapjuk a fejünket. Ez azonban új minőség.

A szóvivő kitartottaknak, fizetett statisztáknak, nevez bennünket, akik magukat emberjogi szervezetnek mondják. Szerinte „a dollármilliókért kitartott szervezetek, ezek a szervezet annyit tesznek, mindössze annyi dolguk, annyi feladatuk van cserébe az amerikai pénzekért, hogy minden fronton támadják tehát a magyar kormányt, támadják a Fideszt, és támadják Magyarország miniszterelnökét.”

Hoppál, miközben ezzel a beszéddel mélyen lenézi saját közönségét, egyúttal személyként létezésünket vonja kétségbe. Jó eséllyel perelhetnénk őt jó hírnevünk védelmében, ezt azonban nem csak a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletére, hanem a szöveg komikumára és a bíróságok túlterheltségére gondolva sem tesszük meg.

„Ezeknek a pénzügyi köröknek semmi sem drága!” – mondja továbbá Hoppál Péter. Így nem beszélünk, jóember, még akkor sem, ha történetesen pártszóvivő vagyunk! Nem csak azért nem, mert nem jelent semmit, hanem azért sem, mert ilyen mondat nincs.

Aki így beszél, azt a jelentés nem érdekli. Hoppál nyelvhasználata az óidők Pravdája és a Szabad Nép nyelvi világát idézi fel. Felmerül, hogy mégis az ilyen jelentés nélküli beszédnek mi a célja. Erre a kérdésre már Örkény István megválaszolt utolsó drámájában. Az csak, hogy „akik még nem félnek, félni kezdjenek, és akik már félnek, még jobban féljenek.” Nem tudhatjuk, hogy mások mennyire szeretnek félni. Mi a magunk részéről ezt inkább csak nevetségesnek tartjuk.

A kormány továbbra is számíthat bírálatunkra.

Budapest, 2013. augusztus 23.

Majtényi László
elnök
Eötvös Károly Intézet